Erzsébet-kultusz. 1. Erzsébet királyné magyarországi kultusza emlékezethelyei tükrében 1898-1914 között - Budapesti Negyed52. (2006. nyár)

Erzsébet-mítosz

ünnepélyt lövető években ei kötelék közte és ei nemzet között mind szorosabbá vált. "

43 Beteljesítve ily módon a magyar Habsburg-igényt,

44 melyet így fogalmazott meg Eötvös József egy levelében: „Három századon át megkísértet / ük ei hittel azután megpróbáltuk reménnyel is több izbeu, ele még eg}' hátra volt, eez: hogy a nemzet a dynastiának valamely tagját igazán, szive mélyéből szeresse; és minthogy ezt elértük, nem aggódom a jövő iránt... "

45 A mitizálódás korában kidolgozzák Erzsébet szerepének és alakjának transzcendens analógiáit, allegóriákat használó magyarázatát. Ekkor már megjelenik Szent Erzsébethez való hasonlítása, s ő lesz a védangyal, illetve a közbenjáró az uralkodó mellett: „Es az ég, a kegyelmes egy angyalt rendelt mellé, Felséges asszonyunkat, ki édes szószólónk volt mindig a fejedelem magas szívénél.. "

46 A mítosz szimbólumrendszere a valóság eredeti kontextusából kiszakított elemekből jött létre. Megakadályozva a valódi helyzet megértését és feldolgozását, és átértelmezve a felhasznált hagyományos elemeket, vezetett a folyamat a társadalom hamis Erzsébet-képének kialakulásához. Személyének legendásodását segítették a vele érintkezésben állók pozitív nyilatkozatai is, igazolva a királyné szerepét a magyar történelemben. Az első kézből származó ismeretanyag egyre jelentősebbé vált: „A királynét kevesen ismerik közelről, ele a kik ismerik nem győzik magasztalni tiszta felfogását s rendkívül nemes, jó indulatú, min el en szép iránt fogékony lelkületét. "

47 A túlzó kijelentésekből a kultikus nyelvhasználatjellemzői ragadhatok meg: a kultusz célja az elfogadás, a feszültségek enyhítése az uralkodó és nemzete között. Erzsébet személye által sikerült az uralkodó családot elfogadottabbá tenni a köztudatban, a neki tulajdonított egyetemes érvényű fogalomtársítások révén, a jóságot és az igazságot jelölve meg fő jellemzőiként, amiből egyenesen következett, hogy Erzsébet a királynál befolyását latba vetette az igaz ügyek érdekében, így a magyarokéban is. Segített megnyugtatni a nemzeti tudatban beállt szinte „tudathasadásos" állapotot, mely az uralkodó személye miatt és az általa kezdeti időkben követett politikájának következtében állt be. Társadalmi hatásairól azonban csak sejtéseinek lehetnek, hiszen mind a magyarok, mind „ellenségeik" kultusz és „ellenkultusz" torzításában látták a királyné személyét, erősen eltúlozva a befolyását. M. Ilrabovszky Júlia emlékirataiban például úgy jellemzi a 1870-es éveket, mikor „egész Magyarorszeíg reijougoll Erzsébet királynéért ".

49 Schauch Lőrinc bíbornok-püspök beszéde a magyar Vörös-Kereszt-Egyesület 1899. évi közgyűlésén. Közli: Vasárnapi Újság 1899. május 21. 349. old. E folyamat alakulásához lásd Gerő András: A magyar Habsburg-szükséglet, lehetőség és valóság. In: Uő.: Képzeit történelem. Fejezetek a magyar szimbolikus politika XIX-XX. századi történetéből. Bp, Eötvös-PolgART, 2004. 79-126. old. 45 Eötvös József levele Falk Miksához 1867. május 14. Közli: Falk Miksa: Erzsébet királynéról. Visszaemlékezések. Bp, Lampel Róbert, 1898. 40. old. 46 Vasárnapi Újság 1867. június 9. 287. old. 47 Vasárnapi Újság 1886. május 16. 314. old. 48 írónő (1858-1946), Márai Sándor nagynénje. 43 M. Hrabovszky Júlia: Ami elmúlt. Visszaemlékezések életemből. Bp, Helikon, 2001. 37. old.