Tanulmányok a szexturizmusról - Budapesti Negyed 51. (2006. tavasz)

SHEILA JEFFREYS: Szexturizmus, avagy „Csinálják ezt nők is?"

a szexuálisan birtokba vehető nőknek (és férfiaknak, meg gyerekeknek) már puszta látványa fölötti örömein át a mások tényleges szexuális birtoklása fölött érzett megelégedettségig ívelnek (46). Ezek az örömök már csak azért is tűnnek a társadalmi nemi szerepekhez igazodónak, mivel „katalógus alapján kiválasztott és postai úton leszállított férjekre" nem találni példát, mint ahogy a „szexuális birtoklás" megvalósításának olyan intézményére sem, mint a Pattayában működő „Kézimunka nuku"-bár, ahol a prostituáltak az asztalok alá másznak, hogy az asztalokat körülülő férfiakat orálisan elégítsék ki (uo.). Olyan bárok, ahol férfiak másznak az asztal alá, hogy a nővendégek igénye szerint orális kielégítést nyújtsanak, nem léteznek. A nők nem kérnek ilyet, és a rátarti karibi szépfiúkról is nehéz lenne elképzelni, hogy ilyen megalázó szolgáltatást hajlandók legyenek nyújtani. Az O'Connell Davidson megkérdezte férfiak nemcsak az európai prostituáltakra gondolnak haraggal. A szerző „nőgyűlölő dühnek" titulálja azt az indulatot, melyet általánosan, egyetemesen éreznek minden nyugati nővel szemben, akik tisztára úgy viselkednek, mintha a férfiakkal egyenlők lennének, és eszük ágában sincs fölnézni rájuk, ahogyan a királyokra illik. Egyszóval, a szexturisták egyfajta nőgyűlölő dühöt éreznek a nők iránt, akiknek hatalmukban áll bármit megkövetelni, azt is, hogy ők döntsék el, kivel fekszenek le és mikor, meg azt is, hogy joguk legyen gyerektartási díjra igényt formálni (53). Semmi nem mutat arra, hogy a turistanők a nyugati férfiakkal szemben érzett dühük miatt bonyolódnának szexuális kapcsolatokba. A szexturizmus - így O'Connell Davidson segít az angol férfiaknak abban, hogy magukról, mint a fehérbőrű heteroszexuális férfiak kitüntetett példányairól, erőteljes és pozitív én-képet alakítsanak ki és erősítsenek meg (52). A férfi szexturisták motivációit fürkésző kutatók között egyetértés van a tekintetben, hogy ezek a férfiak azért utaznak, hogy olyan nőket találjanak, akik szolgáltatásaikat lelkesebben, készségesebben kínálják, „nyitottabbnak" bizonyulnak, mint a jól ismert otthoni prostituáltak (KruhseMountBurton 1995, Seabrook 2001). Úgy vélik, az európai prostituáltak túlzottan személytelenek a kapcsolatfelvételkor; az alku megkötésekor saját védelmükben egész sor megkötéshez ragaszkodnak, amelyek határt szabnak a férfiak lehetőségeinek és a maguk kötelezettségeinek is. Thaiföldön, példának okáért, a prostituált nők nem szabják meg előre, mennyi időt töltenek az ügyféllel, nem szabják meg előre az árat sem, sőt, úgy viselkednek, hogy a férfi akár azt is gondolhatja, hogy valójában nem a pénzéért vannak vele, hanem azért, mert szeretik. A női és férfi „szexturista" közötti egyik nyilvánvaló különbség éppenséggel az, hogy egy nőnek nem lehetnek tapasztalatai otthoni, nyugati férfi prostituáltakról, nincs módjuk „összehasonlítást tenni". A nők számára nincs prostitúciós piac. A férfi szexturista maszkulin státusza csak „öregbedik" ha a társai előtt demonstrálja, hogy szexuálisan használja a helybéli nőket. O'Connell Davidson kifejti, hogy a