Tanulmányok a szexturizmusról - Budapesti Negyed 51. (2006. tavasz)

JULIA O'CONNELL DAVIDSON - JACQUELINE SANCHEZ-TAYLOR: A fantázia szigetei

helyeslik - azokat az egyenlőtlenségeket, melyek az osztályhelyzet, a társadalmi ne­mi szerepkészlet és a faji hovatartozás alapján konstruált Másság erővonalai men­tén strukturálódnak rendszerré. Vagyis olyan diskurzusokhoz, amelyek az emberi társas viszonyok mélységesen hierarchikus modelljét tükrözik vissza és segítik folyvást újratermelni. Bár a szexturisták mind hát­térparamétereik, mind pedig konkrét sze­xuális irányultságaik szerint heterogénnek mutatkozó esoportot alkotnak, közös ben­nük arra való hajlandóságuk, hogy e hierar­chikus modell híveiül szegődjenek. Közös bennük az is, bog)' élvezik, ha harmadik vi­lágbeli turistáskodásuk lehetővé teszi szá­mukra, hogy a nemi szerepek, faji hovatar­tozás és gazdasági helyzet kirajzolta hierarchiában megőrizzék domináns pozí­ciójukat, netán még följebb is jussanak raj­ta. A Harmadik Világban a neokoloniális hatalmi erőviszonyok rendkívül komoly se­gítséget nyújtanak a nyugati szexturistá­nak arra, hogs' szexuális lényként másokkal való kapcsolatai fölött teljhatalommal ren­delkezzék, ennek eredményeképp pedig megadják neki az ahhoz szükséges hatal­mat, hogy nyomába eredjen a maga válasz­totta fantáziavilágnak. Úgy juthat szexuális élményekhez, hogs' nem kell szankcióktól tartania; megszabadulhat az életkorához, kinézetéhez tapadt szociális jelentéstartal­maktól; anélkül sértheti meg a szexuális életet szabályozó társadalmi normákat, hogy annak társadalmi pozíciójára bármi­ben hátrányos következménye lehetne; igazi, élő embereket saját maszturbációs fantáziái megtestesítőjévé fokozhat le. Röviden: a szexturista a való életben olyan tapasztalatokra tehet szert, mint amilyenekre a fantázia birodalmában a por­nográfiához fordu lók. A szexualitást és a szexuális tevékenységet a pornográfia radikálisan másmilyennek mu­tatja, mint amilyennek a valóságban mutat­kozik. A pornográfiában az emberi tevé­kenység a valós világon kívüli időben és térben játszódik le, amelyet Griffin „porno­tópiá"-nak nevez (Hartsock 1983:175). A szexturista számára az általa fölkeresett üdülőhelyek a fantázia szigetei, melyeket kis barna baszógépek népesítenek be, buliz­ni szerető, kúl fekete csajok, „primitív illa­tú" feka csődörök, akik „pinán és pénzen" kívül semmi egyébre nem tudnak gondolni, meg latin temperamentumú gentlemanek, akik imádják a nőket. A szexturistának ­akár férfi, akár nő- ahhoz, hogy megvalósít­sa fantáziáit, semmi egyebet nem kell ten­nie, mint mélyen belenyúlni a zsebébe, hi­szen, akárcsak a kapitalista társadalmak minden más szereplője is - ahogyan Marx fogalmaz -, ott tartja társadalmi hatalmát és társadalmi kapcsolatait. Az, hogy a nyugati szexturista zsebében elegendő „hatalom" található arra, hogy másokat Másokká, egy pornográf színpad puszta figuráivá transz­formáljon, világosan tanúskodik arról, mi­lyen eszelős gazdasági, szociális és politikai egyenlőtlenségek vannak a gazdag és a sze­gény országok között. Az, hogy egy csomó nyugati ember kifejezetten kívánja is így használni ezt a hatalmat, jó mutatója annak, milyen komoran baljós az emberi termé­szetnek és az emberi társas viszonyoknak az az uralkodó modellje, melyet társadalmaik kínálni képesek nekik. (Léderer Pál [ordítása)

Next

/
Oldalképek
Tartalom