Tanulmányok a szexturizmusról - Budapesti Negyed 51. (2006. tavasz)

JULIA O'CONNELL DAVIDSON - JACQUELINE SANCHEZ-TAYLOR: A fantázia szigetei

nemi szerepeket (ide sorolva a szexuális magatartást is) a biológiai nem determinál­ja. Azt mondják, egy nő számára az a termé­szetes, hogy passzív és szexuálisan receptív legyen, mint ahogy természetes dolga az otthont-teremtés is, a gyermeknevelés is, nemkülönben az, hogy függjön a férfitól és behódoljon neki. Ezért van, hogy a nyugati fehér nőt (ha prostituált, ha nem) gyakran nem nélküli lénynek látják. Ezért van, hogy korábban idézett szexturistánk csak azzal tudja magyarázni a nők benyomulását a tra­dicionálisan férfi terepekre, hogy szexuáli­san „természetellenesnek" gondolja őket („ezek a csajszik mind leszbik"). A fehér nők viszonylagos gazdasági, társadalmi és politikai ereje (mint ahogy már önmagában véve fehér mivoltuk is) rendkívül nehézzé teszi a fehér szexturista férfi számára, hogy pusztán csak szexualitásukban létező lé­nyekké redukálva erotizálja őket. A rassziz­mus és etnocentrizmus képes elejét venni az efféle feszültségeknek. Ha a fekete vagy latin-amerikai nők természetükből adódó­an vadak, tüzesek és szexuálisan fékezhe­tetlenek, akkor szorongás nélkül lehet őket merő szexualitásként élvezni. Ugyanígy se­gít a rasszizmus föloldani azokat az aggo­dalmakat, melyeket egyes férfiakban a fe­hér prostituáltaknak tulajdonított már-már a férfiéval vetekedő szexuális hatalom és kezdeményezőkészség kelt. A kis barna baszógép nem veszíti el neme jellegzetes­ségeit a prostitúcióban. Épp ellenkezőleg, „csak azt csinálja, amit a természete diktál neki". Mivel a nőnemű Másik „természet­től fogva" prostituált, foglalkozása nem vesz el semmit „természetes nőiségéből". Mindezek a szempontok a női szexturiz­mus jelenségének megértése szempontjá­ból is relevánsnak mutatkoznak. A „Másság" és a női szexturizmus A nyugati nők külföldön tanúsított szexuá­lis magatartását (akár a történelem korábbi időszakairól van szó, akár a jelenről) gyak­ran megpróbálják más színben látni, mint férfitársaikét, és kétség kívül igaz, hogy a szexet keresőben a Harmadik Világba uta­zó nyugati nők a prostitúció és a szexualitás iránt tanúsított attitűdjeikben sok tekin­tetben különböznek a fentiekben tárgyalt nyugati férfi szexturistáktól. Nagyon keve­sen vannak közöttük olyanok, akik odahaza prostituálthoz fordulnának, itt, a nyaraló­helyen bordélyt keresnének, vagy utcán strichelő prostituáltat szednének föl egy kis gyors „kézimunkázás" vagy egyéb ter­mészetű szexuális szolgáltatás végett (bár tagadhatatlan, hog)' azért ilyen nők is van­nak). Sanchez-Taylor Jamaicán és a Domi­nikai Köztársaságban nyaraló női szextu­risták körében folytatott interjúi és kérdő­íves kutatása azt mutatják, hogy akadnak hasonlóságok is a férfi és női szexturisták az üdülőhelyeken tanúsított szexuális maga­tartásában. A karib térség régóta olyan turizmus-cél­pont, amely szexuális események lehetősé­gét kínálja a turistanőknek. Sok, az Egye­sült Államokból, Kanadából, Angliából és Németországból ide látogató nő, nemkü­lönben - kisebb létszámban - az egyéb eu­rópai országokból, illetőleg Japánból érke­ző női turista (vegyük észre, ezekből az

Next

/
Oldalképek
Tartalom