Tanulmányok a szexturizmusról - Budapesti Negyed 51. (2006. tavasz)

JULIA O'CONNELL DAVIDSON - JACQUELINE SANCHEZ-TAYLOR: A fantázia szigetei

nemi szerepeket (ide sorolva a szexuális magatartást is) a biológiai nem determinálja. Azt mondják, egy nő számára az a természetes, hogy passzív és szexuálisan receptív legyen, mint ahogy természetes dolga az otthont-teremtés is, a gyermeknevelés is, nemkülönben az, hogy függjön a férfitól és behódoljon neki. Ezért van, hogy a nyugati fehér nőt (ha prostituált, ha nem) gyakran nem nélküli lénynek látják. Ezért van, hogy korábban idézett szexturistánk csak azzal tudja magyarázni a nők benyomulását a tradicionálisan férfi terepekre, hogy szexuálisan „természetellenesnek" gondolja őket („ezek a csajszik mind leszbik"). A fehér nők viszonylagos gazdasági, társadalmi és politikai ereje (mint ahogy már önmagában véve fehér mivoltuk is) rendkívül nehézzé teszi a fehér szexturista férfi számára, hogy pusztán csak szexualitásukban létező lényekké redukálva erotizálja őket. A rasszizmus és etnocentrizmus képes elejét venni az efféle feszültségeknek. Ha a fekete vagy latin-amerikai nők természetükből adódóan vadak, tüzesek és szexuálisan fékezhetetlenek, akkor szorongás nélkül lehet őket merő szexualitásként élvezni. Ugyanígy segít a rasszizmus föloldani azokat az aggodalmakat, melyeket egyes férfiakban a fehér prostituáltaknak tulajdonított már-már a férfiéval vetekedő szexuális hatalom és kezdeményezőkészség kelt. A kis barna baszógép nem veszíti el neme jellegzetességeit a prostitúcióban. Épp ellenkezőleg, „csak azt csinálja, amit a természete diktál neki". Mivel a nőnemű Másik „természettől fogva" prostituált, foglalkozása nem vesz el semmit „természetes nőiségéből". Mindezek a szempontok a női szexturizmus jelenségének megértése szempontjából is relevánsnak mutatkoznak. A „Másság" és a női szexturizmus A nyugati nők külföldön tanúsított szexuális magatartását (akár a történelem korábbi időszakairól van szó, akár a jelenről) gyakran megpróbálják más színben látni, mint férfitársaikét, és kétség kívül igaz, hogy a szexet keresőben a Harmadik Világba utazó nyugati nők a prostitúció és a szexualitás iránt tanúsított attitűdjeikben sok tekintetben különböznek a fentiekben tárgyalt nyugati férfi szexturistáktól. Nagyon kevesen vannak közöttük olyanok, akik odahaza prostituálthoz fordulnának, itt, a nyaralóhelyen bordélyt keresnének, vagy utcán strichelő prostituáltat szednének föl egy kis gyors „kézimunkázás" vagy egyéb természetű szexuális szolgáltatás végett (bár tagadhatatlan, hog)' azért ilyen nők is vannak). Sanchez-Taylor Jamaicán és a Dominikai Köztársaságban nyaraló női szexturisták körében folytatott interjúi és kérdőíves kutatása azt mutatják, hogy akadnak hasonlóságok is a férfi és női szexturisták az üdülőhelyeken tanúsított szexuális magatartásában. A karib térség régóta olyan turizmus-célpont, amely szexuális események lehetőségét kínálja a turistanőknek. Sok, az Egyesült Államokból, Kanadából, Angliából és Németországból ide látogató nő, nemkülönben - kisebb létszámban - az egyéb európai országokból, illetőleg Japánból érkező női turista (vegyük észre, ezekből az