Tanulmányok a szexturizmusról - Budapesti Negyed 51. (2006. tavasz)

JULIA O'CONNELL DAVIDSON: A szexturista, az áttelepült, ez utóbbi ex-neje, meg az őt kiváltó „Másik"

ségek indukálta rettegés között feszül, talán a fehér „faj" felsőbbrendűségi politikájában a leginkább szembetűnő, ám hasonló problémák mutatkoznak a közösségformálódás minden olyan modellje kapcsán, melyben a férfiak a nők áruba bocsátása révén létesítenek kapcsolatot egymással (lásd Chow, 1999). Mindenütt, ahol a nőket a nemiséggel azonosító hagyományos férfiszemlélet a bevett, szükségszerűen problémákkal terhes és bizonytalan jelentésű a nők kapcsolata a „közösséggel". A közösség határainak megőrzésében kulcsszerephez jut a női szexualitás és az eltérő nemi jelleg, méghozzá nem egyszerűen csak abban az értelemben, hogy a nők azok, akik biológiailag biztosítják a közösség reprodukcióját, hanem abban is, hogya férfiak közötti adásvétel tárgyaiként - ők biztosítják egyúttal a közösség férfitagjai közötti társadalmi kötelékek újratermelését is. Mindezek miatt az elképzelhető legerősebb tabu a férfiak és a nők azonosságát, egyformaságát tiltó tabu, hiszen a nők eltérőjellege a közösség formálódásának szempontjából döntő fontosságú (Chow 1999, Freud 1985, Rubin 1975). Ugyanakkor a női nemiség komolyan veszélyezteti a közösség határainak sérthetetlenségét. Minthogy a nők valójában nem tárgyak, csupán akként kezelik őket, esetleges önálló nemi akaratuk rendkívül veszélyessé válhat - hiszen akár még az is megeshetnék, hogy visszautasítsák hagyományos „ajándéktárgy"-szerepüket, melyben a társadalmi kapcsolatok kialakulását elősegítő és a csoportidentitás létrejöttét lehetővé tévő közvetítő eszközként szolgálnak, s netán úgy döntsenek, hogy majd ők maguk adják oda magukat, önállóan, aki(k)nek akarják. Az ilyen nők úgy lépnek be a társadalmi kapcsolatokba, mint akik nem mások által definiált „jelentéshotdozók" akarnak lenni, hanem egyenrangú partnerek a jelentések és kontextusok definiálásában (Chow, 1999:47-48). Amennyiben azzal, hogy önálló szexuális akaratra tesznek szert, a nők áthágják a férfiak és nők egyformaságát tiltó tabut, többé már nem megbízható közvetítői a férfiak egymás közti kapcsolatainak. Mindehhez társul még a csoporthatárok felbomlásának a „fajtakeveredés", az eltétő „fajúak" közötti nemi kapcsolatból fakadó kockázata (Chow 1999:49). Mindezen félelmeknek kulcsfontosságú szerep jut a kőkemény szexturista vagy szexpatriáló férfiak világnézetében. Az ilyen férfiak számára a nőket a férfiakkal egyenértékű és egyenjogú személyként elismerő jogi berendezkedés, valamint az ezzel párhuzamosan a hagyományos (nemeken alapuló) munkamegosztásban bekövetkezett számos változás az említett alapvető tabu megszegését jelenti. Úgy látják, hogy az európai/észak-amerikai nők saját uralmuk alá hajtják a férfiakat megillető területek egy részét (nők közvetítik az amerikai profi liga egyes kosármeccseit, és a kommentátorok bejárkálnak a játékosok öltözőjébe), és kiharcolják maguknak a férfiakat illető jogokat (rendőrt hívnak, ha verik őket, és gyermektartási díjat követelnek a nevelésben részt nem vevő apától). Többé már nem lehet egyszerűen csere tárgyául szolgáló tárgyként kezelni őket, márpedig ennek nem csupán az érintett férfiak és nők kapesolatá-