Tanulmányok a szexturizmusról - Budapesti Negyed 51. (2006. tavasz)

JULIA O'CONNELL DAVIDSON: A szexturista, az áttelepült, ez utóbbi ex-neje, meg az őt kiváltó „Másik"

tő meg, ezért képes e vágyak mélyreható vizsgálata rávilágítani arra, mivé formálódott Európában és Észak-Amerikában az Én és a „Másik" képe. Ezeknek a férfiaknak az erkölcsi beállítódása minden másnál ékesszólóbban mutat rá egyfelől arra, hogy a klasszikus liberalizmusnak az autonóm Énről kialakított felfogása milyen jellegzetesen fehér, maszkulin és heteroszexuális vonásokat tartalmaz, másfelől pedig azokra a feszültségekre, melyeket a liberalizmus e válfajának részrehajló és kirekesztő univerzalizmusa ébreszt. A szexturizmus és a Dominikai Köztársaság A Ilispaniola szigetének keleti kétharmadán elterülő Dominikai Köztársaság lakosainak száma nyolcmillió körül van. Az ország gazdaságát az évszázadok során előbb a gyarmatoknak osztályrészül jutó elhanyagolás gyengítette, utóbb Trujillo harminckét éven át tartó diktatúrája, majd külföldi katonai beavatkozás, végül, a legutóbbi évtizedekben, mindenekelőtt a külföldi adósság sorvasztotta. Az 1980-as években a kialakult adósságválság és a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) folytatott tárgyalások nyomán elfogadásra került egy sor olyan intézkedés, melynek célja a gazdaság szerkezetének átalakítása volt. Ez az intézkedéscsomag az átlagemberek életszínvonalát nemigen emelte meg (a Világbank 1992-es becslései szerint a lakosság hatvan százaléka élt szegénységben; Howard 1999:33), viszont sikerült fellendítenie a turizmust, a gazdaságnak azt a szektorát, melyet a kormány már az 1970-es évek óta igyekezett előtérbe tolni. Ma már évente mintegy 1,8 millió turista érkezik az országba, többségük Észak-Amerikából vagy Európából (WTO 1997). A látogatók jó része - meglehet, egyenesen többsége - „hétköznapi" turista, aki csupán az olcsó nyaralás (netán nászút) csábításának engedve utazott az Antillákra, de az ország rajtuk kívül az úgynevezett szexturisták számára is komoly vonzerőt jelent. Azokat a heterogén csoportot alkotó látogatókat nevezzük szexturistáknak, akik a vendégfogadó helyen helybélinek számító nőkkel, férfiakkal vagy gyermekekkel valamilyen gazdasági alapú szexuális kapcsolatot alakítanak ki. Az ilyen turisták állampolgárságukat, korukat, etnikai hovatartozásukat, „faji" identitásukat, szexuális érdeklődésüket és irányultságukat, valamint társadalmi és gazdasági hátterüket tekintve igen sokfélék lehetnek, mint ahogy külföldi tartózkodásuk során tanúsított szexuális magatartásuknak is rengeteg formája lehet, és szexuális érintkezéseiknek is a legkülönfélébb szubjektív jelentéseket tulajdoníthatják (Clift és Carter 2000, Kruhse-MountBurton 1995, O'Connell Davidson 1995, Pruitt és LaEont 1995. Sanchez Taylor 2000). Különbség mutatkozik közöttük mindezeken kívül abban is, hogy mennyire tekintik a szexet nyaralásuk „központi" elemének. Azok számára azonban, akiket cikkemben „kőkemény" szexturistának nevezek, átgondolt és felvállalt eleme a motivációnak a nemi érintkezés bizonyos típusai utáni vágy (ezek többnyire az odahaza drága, ritka vagy kockázatos módozatok: szex egyszerre több férfi vagy női prostituálttal és/vagy gyerekekkel, vagy transzneműek-