Tanulmányok a szexturizmusról - Budapesti Negyed 51. (2006. tavasz)

LÉDERER PÁL: Gondolatok a prostitúcióról a szexturizmus ürügyén

magukat, hogy ők már végérvényesen kiszálltak (vagy ki akarnak szállni) a verkliből és soha nem is fognak visszaesni, s hogy elmondhatatlanul hálásak az új törvénynek s a törvény megalkotóinak. Közben határozottan gyűlölik a politikusokat, akik - mint mondják - szemérmetlen hazugságokkal etetik a többi európai országot a törvény áldásos következményeiről (Ostergren 2003). Röstellem, de Moldova György kisregénye főhősének szavai tolulnak föl bennem: „Azzal a féltéglával kellene agyonverni, amivel a melledet döngeted." (Moldova 1972:86.) A tanulmányokról magukról... ... nem nagyon akarnék beszélni, azt remélem, jótállnak magukért. A bevezető és az utószó közé öt tanulmány fért be. Négy közülük pontosan „lokalizálható" - a karib szigetvilág szexturizmusát mutatja be. Julia Sanchez Taylor, nemkülönben az Edward Herold, Rafael Garcia, Tony DeMoya szerzőhármas írása ebben a térségben végzett terepkutatások eredményeiről nyújt beszámolót. Julia O'Connell Davidson írása, illetve Julia Sanchez Taylorrai közösen írt tanulmánya -jóllehet mindkettő általános elméleti elemzésre tesz kísérletet - alapvetően itt zajlott terepkutatásokra támaszkodik. Illik tehát okát adnom a válogatói „egyoldalúságnak" - miért nem szenteltem teret a délkelet-ázsiai szexturizmus bemutatásának. 33 A minőségi válogatás szempontjaira - hogy tudniillik a szerkesztő finom ízléssel a létező Nem lenne ildomos erre azzal válaszolni, hogy - mint korábban már említettem volt - lényegében ugyanaz történik Thaiföldön, mint a Dominikai Köztársaságban; ez a viresaft ugyanúgy működik Kubában, mint a Pülöp-szigeteken.

33 Arra viszont lehet hivatkozni, hogy nyomatékkal esik latba a Sheila Jeffreys tanulmányának címében szereplő kérdés tisztázása: a szexturizmust mint „létmódot" gyakorolják-e, csinálják-e nők is. Mint látni fogják, a probléma releváns, annyi pedig bizonyosan leszögezhető: a női szexturizmus fogalmának esetleges empirikus megalapozottságáról döntően csak a karib térségben regisztrálható tapasztalatok alapján lehet érdemben állást foglalni. Egy korábbi lábjegyzetben utaltam rá: anyagi megfontolások (útiköltség) okán a szexturizmus úgy jellemezhető, hogy a karib térséget fölkeresők szinte kizárólag az észak-amerikai kontinensről, illetve Európából rajzanak ide. Ezzel szemben Délkelet-Ázsia „szexrabszolgáit" nem csak a fehér ember használja, jószerivel azonban csak férfiak. Minden forrásom azt állítja (s amennyire lehet, statisztikákkal is igazolja), hogy ebben a régióban a japán férfi szexturisták (akár létszámukat tekintjük, akár az általuk efféle szórakozásra fordított pénzösszegek nagyságát) erős nyomulásban vannak. Úgy tűnik, hogy a japán nők a II. világháború után kiküzdött emancipatórikus vívmányai, a gazdasági, politikai és társadalmi életben kiküzdött sikerei - annak ellenére, hogy (illetve épp azért, mert) csillagászati távolságban vanlegjobb tanulmányokat válogatta ki - még kevésbé illik hivatkozni,