Tanulmányok a szexturizmusról - Budapesti Negyed 51. (2006. tavasz)
LÉDERER PÁL: Gondolatok a prostitúcióról a szexturizmus ürügyén
erőszakot es testi sértést követ el, vagy szexuális abúzust. Csak a bűntett minősül át: prostitúcióként fogják számon tartani. (Giobbe 1991). Kedvetlenül szögezem le, mert méltatlannak tartom, hogy folyvást ismételgetni kelljen: igen, vannak (rettenetesen sokan vannak) olyanok, akiknél a prostitúciós adás-vétel nem „szabad kontraktus"; akiket akaratuk ellenére, emberi kultúránkat megcsúfoló durvasággal kényszerítenek a prostitúcióban való részvételre. Pillanatig ne férhessen kérség ahhoz, hogy ez tolerálhatatlan - mint ahogy ennek az állapotnak a belenyugvó tudomásul vétele is az. Ahhoz, viszont, hogy azt állítsa az ember, hogy a p ros t i t ú e i ós „ a d á s - vé t e 1" természeténél fogva nem lehet sohasem adásvétel, hát, Isten bűnömül ne vegye, de ehhez bizony jó adag stupiditás kell. Márpedig a radikális feministák ezt állítják. 26 Álláspontjuk lényegér pontosan foglalja össze Brace és O'Connell Davidson, akik teljes joggal vetik ellene az általuk idézett felfogásnak, mely szerint (a) prostitúció a férfidominancia, a női alávetettség legbrutálisabban nyílt, őszinte, kendőzetlen megnyilvánulása a társadalmi nyilvánosság szeme láttára. Az a paradigmatikus diádikus kapcsolat, melynek lényege: a férfi parancsol, a nő engedelmeskedik. Magvarán: az úr-szolga viszony „természetadta" megnyilvánulása (2000:1045), hogy ez az erőviszonyokat öröktől való (esszenciális, tehát differenciálatlan) férfiuralomként értelmező úr/szolga modell egyszer s mindenkorra „állócsillaggá" rögzíti a biológiai nemek és a társadalmi nemi szerepek (férfi-mivolt, nő-mivolt) jelentéstartalmait, ezzel pedig örök, tehát történelemfeletti, univerzális esszenciává fixálja az emberi identitás férfi- és nő-identitássá való kettéhasítását - s egymással való szembeford ítás u ka t. E minőségében pedig ez a szemlélet eltagadhatatlanul egybemosó, túlzásig egyszerűsítő és ahistotikus; szimplifikáló módon éppen azt tételezi —feminista nézőpontként - adottnak és magától értődőnek, amit a feminizmus lenne hivatva megmagyarázni. Vagyis a „nőket" - belenyugvóan - eleve adott lényegű és identitású, empirikusan definiálható csoportnak tételezi, ahelyett, hogy azokat a társadalmi viszonyokat, diskurzusokat és gyakorlatokat tenné - megváltoztatásuk szándékával - konkrét vizsgálat tárgyává, amelyek oda hatnak, hogy a „nő" kategoriális fogalma eleve az alárendeltségi viszonnyal legyen egyenértékű (Uott). A radikális feministák számára mindenesetre a New York-i Egyezmény „akár annak beleegyeztével is" kitétele értelmetlen és elfogadhatatlan. Egy nőnek - szerintük nem áll szabadságában prostituáltnak lenni. Ergo, visszalépnek a Josephine Butlerék előtti korba, s újólag azt az álláspontot képviselik, hogy a nőt nem illeti meg az, ami Locke szerint minden embernek kijár, hogv tudniillik „tulajdona a saját személve". 26 „A prostitúció sosem lehet egy nő szabad választásának következménye. Itt az erőszak működik. Az okok pedig: a patriarchális társadalom; az erőforrások férfiak és nők közötti egyenlőtlen elosztásából következő elszegényedés; erőszak, incesztus és a nők elleni hím erőszaktétel más, egyéb formái..." - nyilatkozta 2002-ben Margareta Wiberg, a nemek közötti egyenlőség ügyeinek svéd miniszterasszonya a finnországi Saariselkä-ben tartott konferencián.
