Tanulmányok a szexturizmusról - Budapesti Negyed 51. (2006. tavasz)
LÉDERER PÁL: Prostitúció, turizmus, migráció
az empirikusan nehezen letagadható tényt, hogy a szexiparban dolgozók között mind több a férfi, a fiú {és a transznemű). * Na és akkor? Mondd már, hogy a radikális feministák „egy kicsit túloznak". Miért is ne tennék? Kit nem hevít korának érzeménye... Hát őket hevíti. Szögeztessék le tehát világosan, nem a „hevület" a baj velük, hanem az, hog>' „helyzetértékelésük" rendre csúfot űz a zársíiőalomtM/ományos elemzés alapnormáiból, melyeket - igazuk vélt erkölcsi tudatában - nem tartanak magukra nézve kötelezőnek. Egyetlen - ezúttal honi - példát erre. 2003. augusztus 3-án a Prostitúció Nélküli Magyarországért Mozgalom nyilatkozatot tett közzé. Ebből idézek most. Válaszút előtt állunk: a svéd modellt követjük-e, vagy némely délkelet-ázsiai ország sorsára juttatjuk az országot. Svédország a prostitúció felszámolásában és nem konzerválásában gondolkodik, ezért a prostituáltat használó kliens oldaláról közelíti meg a kérdést: a tevékenységét tiltja és bünteti. Délkelet-Ázsia szegény országaiban legális a prostitúció, amely a gazdaság termelő szektorait maga alá gyűrve és elsorvasztva, tömegek számára vált kizárólagos jövedelemforrássá (PNNM 2003) Értsünk a szóból! Nem azt a véleményüket adják tudtunkra, hogy sokat (és sokféle módon) árthat az országnak, ha nem kötelezzük el magunkat a svéd modell mellett. Nem! 2003 augusztusában - nincs mese! válaszút előtt állunk, délkelet-ázsiai országok sorsára juttathatjuk Magyarországot! Ezt a bt Utahs szamárságot azért érdemes szóvá tenni, mert szakmailag súlyosan kifogásolható etikátlansága ellenére aláírta (néhány diszciplinárisán „indifferens" foglalkozás űzője mellett): egy szociológus/szociálpolitikus nő, egy szociológus/történész nő, egy közgazdász nő, eg)' szakközgazdász nő és egy büntetőjogász nő! Kirohanásuk jól példázza - egyebek között - azt a bornírt szemléletet, mely eleve elutasítja, hogy különbséget tegyen az emberkereskedelem szállította „emberanyagot" illető munkáltatói és fogyasztói érdekek között (lásd Anderson - O'Connell Davidson 2003). A radikális aktivisták, ha nem tévesztik is szem elől a szegény áldozataikat félholttá verő és félholttá erőszakoló emberkereskedőket és striciket, igazából csak a férfi fogyasztóra koncentrálnak. Magyarán, nem a leszorított áron kapható, kiszolgáltatott helyzetű munkaerőből hasznot húzó munkáltató gazdasági érdekeltségét tekintik elsődlegesen elemzendőnek. Szellemi horizontjukba nem fér bele egyéb, csak a merevedéses állapotban testnyílást vásárló férfi, akiről a mindenféle link, részrehajló entellektüelek rendre megfeledkeznek, s így nem is lehetnek képesek átlátni, hogy az otthonaikból erőszakkal elrabolt, megkínzott, megalázott, rabszolgasorba vetett szerencsétlen nők és kislányok 10 megmentésének egyetlen lehetséges módja van csak: a io Az unalomig ismételgetendőnek tartom annak leszögezését, hogy nemcsak nők árulják szolgáltatásaikat a prostitúciós piacon és nem is csak (lány)gyerekek, ezért nemcsak morálisan szégyenletes minden olyan, magát világnézetnek minősítő gondolatrendszer, amely ezt negligálja, de szakmailag is kontár tákolmány.
