A bűnös Budapest - Budapesti Negyed 47-48. (2005. tavasz-nyár)

BŰNÖK ÉS SZÁMOK - HORVÁTH J. ANDRÁS: Költői látomás - főkapitányi láttamozási a „Híd-avatás" alakjai

Hoffmann Vilmos, pesti születésű, izraelita, nőtlen, Back Fülöp Király utca 1. szám alatti üzletében alkalmazott kereskedősegéd február 20-án reggel végzetes elhatározásra jutott. A belvárosi Garni szálloda III. emeleti szobájában hajnali ötkor felkelt, s odaszólt kedveséhez, Graczer Katalin varrónőhöz, akivel már két éve viszonyban volt, hogy „hazakísérendi". Mindketten felöltöztek. Ekkor Hoffmann a szekrényben lévő télikabátja zsebéből elővette hatlövetű revolverét, odamutatta a lánynak, s így szólt: „Lásd, ez leszen halálom." Majd a rémülten hozzáugró kedvesét félretaszítva szájába vette a pisztoly csövét és meghúzta a ravaszt. Holtan rogyott a földre. Hátrahagyott levelében, szüleitől véve búcsút, szándékának okával kapcsolatban ezt mondja: „... csupán annyit érintett meg, hogy halálára nézve talán nyugalom lesz" - adja tudtunkra az átlagosnál bőbeszédűbb, ám a lényeget tekintve mindazonáltal hallgatag jelentés. Hisz nem értesülünk a szörnyű cselekedet voltaképpeni okáról, ám annak a kedves jelenlétében, őt szándékosan sokkoló módon, mintegy merényletszerűen, lélektani értelemben „különös kegyetlenséggel" végrehajtva, mégis óriási indulatok hatóerejét gyaníthatjuk. A másiktól elvárt, de valamilyen okból be nem teljesített ígéretek következtében érzett elviselhetetlen keserűség kommunikálási igénye rémlik fel.

32 1877-ben ehhez a gyilkoló szerszámhoz -egyetlen kivétellel - mindig férfiak folyamodtak. S az alábbi kivételes alkalom során is, a véghezvitel köfülményei tekintetében a magatartás, a viselkedés meglehetősen maszkulin jellegű mintázatával találkozunk. Amúgy ez a história hasonlít leginkább a „galamb-pár" szituációhoz, ám azzal a korszak-tipikus körülménnyel, hogy ez esetben a reménytelen szerelmesek időben és térben elkülönítetten - a Monarchia két fővárosában - hajtják végre végzetes cselekedetüket. Szoyka Lajos kereskedősegéd augusztus 21-én a bécsi Prátetben tesz pontot golyóval - sajnos csak sejthetjük, hogy szerelmi természetű - gyötrelmeinek végérc, míg a búcsúlevelét itt Pesten kézhez vevő kedvese, a húszesztendős, Tápiószentmártonban született szobalány, Holacsek Teréz egy hétre rá, ennek átvételekor lövi halántékon magát. Számos körülmény — Arany balladájához hasonlóan - ennek az ügynek a rendőrségi aktájából is hiányzik, amely viszont ez esetben is módfelett növeli a drámai hatást, s még inkább aláhúzza az ismert mozzanatok jelentőségét. Enyhe halálerotika lengi be Lestyák rendőrfogalmazó feljegyzését, hiszen arról értesülünk, hogy a „forrón szeretett kedvese levelét keblébe rejtő" leány arca holtában is „olyan szép volt, mint azelőtt". A szenvedélyes, ám vigasztalhatatlan szobalány tettét az esti órákban, a „Hattyú" szálloda egyik vendégszobájában hajtotta végre. Csaknem bizonyos, hogy nem a szálloda alkalmazottjával van dolgunk, hiszen mielőtt meghúzta volna a ravaszt, fél liter bort vitetett föl magához a pincétrel: nem életszerű - még a halál elő32 BFL VI.1 ,b. 1877. február 20-ai főkapitányi napijelentés.; A Hon, 1877. február 21. Reggeli kiadás.