A bűnös Budapest - Budapesti Negyed 47-48. (2005. tavasz-nyár)

HÍREK ES RÉMHÍREK - BUZINKAY GÉZA: A bűnügyi hír, a riporter és a rendőr

tői...".

14 És fűzzük hozzá: 1860 körül születtek, és mindhárman 20 éves koruk körül riporterként kezdték pályájukat: Vészi József a budapesti német sajtóban; Barna Izidor az Egyetértés, majd a Budapesti Hírlap belső munkatársaként, majd az ő szerkesztésében indult meg az első magyar valódi bulvárlap, az Esti Újság (1896); és Braun Sándor, aki a Pesti Napló riporteréből lett utóbb a szenzációsajtó első magyar példájaként számon tartott A Nap alapító szerkesztője (1904).

15 Az 1880-90-cs években több tucat fiatalemberjelent meg az újságírói pályán, és néhányukban álomként élt az a hivatásválasztás, amit a 20. század elejének egyik legnépszerűbb riportere, "Párján Vilmos így fogalmazott meg, kamaszkorára visszaemlékezve: „én pedig szerelmesen vágtattam az éjszakában, folyton atra gondolva a misztikus csendben, hogy eljön még az idő, híres riporter leszek, én fogok vigyázni a pesti uccák éjszakájának rendjére..."

16 A hivatástudatot azonban nem szabad általános jellemzőnek tekinteni. A megszállott hivatástudatútól a bűnözőnek tekinthető zsarolóig tagolt skálán helyezkedtek cl a riporterek. Volt, akit csak a lendülete ragadott el, mint Tarján Vilmost, aki olykor ténylegesen zsarolt, még ha a nyomozás érdekében is. O maga írta le egyik esetét. „A bankár határozottan kijelentette, hogy ő nem beszél semmit. Én erre a következő ultimátumot közöltem vele: - Adok hat óra gondokozási időt. Vagy elmondja a dolgokat és akkor nem jelenik meg a neve a lapban, vagy nem mondja el és akkor kiírom. Hat óra múlva találkoztunk. Róth mindent a legrészletesebben elmondott."'

7 Ennél ártatlanabb esetekről írta Várkonyi Dezső, az Egyetértés riportere: „Utánjárás: ebben az egy szóban van kifejezve a reporter kötelességének fő- és legnehezebb része. Mikor aztán ebben egyik-másik ifjoncz, túlbuzgó reporter túlhajtja az élelmességet és erősen megközelíti a szerénység ellenkezőjének a fogalmát: akkor csinálja meg rendszerint a közönségben az e foglalkozás iránt nyilvánuló ellenszenv, balvélemény alapját."

18 És aztán voltak nem kevesen olyanok is, akik kifejezetten visszaéltek a megszerzett információval, üzletet kívántak csinálni belőle, és zsarolásra is felhasználták. Ez a visszaélés szülte meg Magyarországon is a „revolveres újságíró" fogalmát, a vicclapok kevéssé hízelgő újságíró figuráit Szimathy Sebestyéntől Betörnöki Zs.-Ivánon át (mindkettő az Üstökös-ben) Alborákig (a Mátyás Diák-ban), és eredményezte azt, hogy az ilyen magatartás a sajtóvétségek közé került az 1914. évi sajtótörvényben.

19 14 Cholnoky László: A magyar irodalom és a zsidóság. Mi az igazság? Garai ny., Bp., 1920. 7. old. Idézi: Zeke Gyula: A nagyvárosi kultúra új formái és a zsidóság. Budapesti Negyed, 1995/2. 98-99. old. is Vészi Józsefre (1858-1940) Id.: Magyar Életrajzi Lexikon II. Akadémiai, Bp„ 1969. 993-994. old.; Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. XIV. Hornyánszky Viktor, Bp., 1914.1 173-1175. old.; Barna Izidorra (1860-1911 ) lásd: Szinnyei József: I. m., I. Bp., 1891. 596-597. old.; Magyar Zsidó Lexikon. Bp., 1929. 90. old.; Braun Sándorra (1866-1920) lásd: Magyar Zsidó Lexikon I. 138. old. i6 Tarján Vilmos; (t.v.)-tőla Tarjánig. Bp., 1940. 23. old. íz Tarján Vilmos: I. m., 80-81. old. is Várkonyi Dezső: I. m., 432. old. 19 1914: XIV. tv. 24. § 6. pont