A bűnös Budapest - Budapesti Negyed 47-48. (2005. tavasz-nyár)

BŰNÖK ÉS SZÁMOK - HORVÁTH J. ANDRÁS: Költői látomás - főkapitányi láttamozási a „Híd-avatás" alakjai

giai hatótényezők fokozottabb figyelembe vételének igénye kerül előtérbe. Közismert, hogy a legmeghatározóbb problémafelvetéseket a tárgyban mind a mai napig a modern szociológia megalapítójának, Emile Durkheimnek köszönhetjük. Dürkheim elismerve, ám másodlagosnak tekintve az egyén pszichogén meghatározottságait, az alapvető okokat társadalmi diszfunkciókból eredezteti. „Egoista, altruista és anómiás" jellegű öngyilkosságokat különít el. Ez utóbbin voltaképpen a társadalmi dezintegráció és dezorganizáció következményeként végbemenő, a különféle közösségi hatótényezők által átötökített notmák, attitűdök és éttékszempontok érvénytelenné válásának vagy vészes meggyengülésének folytán előálló zavarodottsá, . 3 got erti. Ezen téziscsoportnak a későbbi kutatások nyomán történt társadalomlélektani szempontú továbbépítése, az anómia-fogalom individuális aspektusainak fokozottabb figyelembe vétele megfelelő támpontot nyújthat a városegyesítés körüli időszak budapesti öndestrukciójának értelmezéséVizsgálódásunk kiindulópontját az újszerű, ám szomorú nagyvárosi tünetre szinte azon nyomban reagáló emblematikus alkotás: Arany János Híd-avatás című balladája képezi. Talán izgalmas kérdés: „hiteles" alkotás-e ez a mű a korabeli tényleges öngyilkossági esetek, „a valóság", „az empíria" tisztán társadalomtötténeti szempontú értelmezése alapján? Vajon „jól tipizált-e" Arany, amikor kiábrándult cselekedetük megismétlésére utasította „a veszélyes forgatag" szereplőit - s mindettől függetlenül: hogyan, milyen jellemzőkkel írhatók le a Híd-avatás korának fővárosi életuntjai. Mindehhez a iVlagyat Királyi Államrendőrség Budapesti Főkapitánysága 1877-ből teljes körűen fennmaradt napi jelentései, továbbá korabeli sajtótudósítások, s egyéb levéltári dokumentumok igénybevétele adhat segítséget. A szűkszavú rendőrségi bejegyzések körültekintő faggatása, afféle „mikroszkopikus" vizsgálata talán nyújt némi esélyt számunkra a korabeli szuieiditás egyéni portrék alapján történő értelmezéséhez. 2 A Dürkheim előtti szuicidológia néhány jellegzetes képviselője: Morselli, Heinrich: Der Selbsmord. Ein Kapitel aus der Moralstatistik. Leipzig, 1881.; Öttingen, Alexander von: Die Moralstatistik in ihrer Bedeutung tür eine Socialethik. Leipzig, 1882.; Masaryk, Tomas M.: Der Selbstmord als soziale Massenerscheinung der modernen Zivilisation. Wien, 1881.. Kultúrkritikai jellegű szemléletmód a 20. század elején: Halbwachs, Maurice: Les causes du suicide. Paris. Alcan. 1930.; Ungern-Sternberg, Roderich von: Die Ursachen der Steigerung der Selbsmordhäufigkeit in West-Europa, während der letzten hundert Jahre. Berlin, 1935. Pszichopatológiai megközelítés: Freud; Adler; Ringel, E.: A preszuieidális szindróma. In: A deviáns... 3 Dürkheim, Émile: Az öngyilkosság. Szociológiai tanulmány. Közgazdasági és Jogi, Bp., 1982. 157. old.; 196-197.; 239. skk.; 244. old. 4 Merton, Robert K.: Társadalmi struktúra és anómia. In: A deviáns ... ; Andorka Rudolf: Deviáns viselkedések Magyarországon - általános értelmezési keret az elidegenedés és az anómia fogalmak segítségével, In: Uő: Devianciák Magyarországon. Közélet, Bp., 1994.