A bűnös Budapest - Budapesti Negyed 47-48. (2005. tavasz-nyár)

BŰNÖK ÉS SZÁMOK - PERÉNYI ROLAND: A „figyelő, megelőző és felfedező" rendőrség

előbbieknél biztosabb munkahellyel rendelkező „gyári munkások", valamint szakképzett (ebből kifolyólag viszonylag biztos egzisztenciájú) munkások - közül leginkább az első, a biztos munkát nélkülöző vált „rovott múltúvá". A „tipikus" bűnöző Az eddig bemutatott szemponttendszer alapján nagyjából leírható, hogy kit tekinthetünk a jegyzék által kijelölt „bűnöző osztályok" tipikus képviselőjének. Eszerint a „tipikus rovott múltú" bűnöző férfi, 20 és 40 év közötti, vidéki születésű, nőtlen, foglalkozását tekintve napszámos, kisiparos vagy kiskereskedő, korábban egyszer már volt büntetve kisebb vagyon elleni bűncselekmény, többnyire lopás miatt. Ez a bűnözői profil természetesen túlságosan sematikus és általánosító, de talán éppen ezáltal mutatja meg számunkra azt, hogy a rendőrségi percepcióban hogyan jelennek meg a „bűnöző osztályok". Mind az 1896. évi jelentés, a névjegyzék jól tükrözik azon tényezőket, amelyek a bűnüldözők szemében a bűntett elkövetésének esélyeit növelik. Ezek között kiemelt szerepet játszanak a származás mellett a családi körülmények, a foglalkozás, végül a korszak kriminológiájának egyik meghatározó eleme, a „hajlam". Bár utóbbi talán kevésbé egyértelműen rajzolódik ki a névjegyzékből, már maga a tény is, hogy összeállítottak egy ilyen névjegyzéket, a bűnözésre hajlamos egyének regisztrálásának igényét jelzi. Végül érdemes röviden visszatérni az 1896-os év legnagyobb rendőri feladatához, a millenniumi ünnepséghez, amely a névjegyzék összeállításához is elvezetett. Kérdés, hog>' vajon mennyire voltak hatásosak azok az óvintézkedések, amelyeket a rendőrség hozott az ünnepségek kezdete előtt. Amennyiben hihetünk a rendőrkapitány éves jelentésének, akkot lényegében sikeres volt rendőri szempontból az 1896-os év. Igaz ugyan, hogy a vagyon ellen elkövetett bűncselekmények száma kis mértékben nőtt (ami nem is olyan meglepő, ha az ünnepségeken megforduló hatalmas tömegeket figyelembe vesszük), az okozott kár azonban csökkent. Az Ezredéves Kiállítás tetületén is - ahol erre az időre külön kapitányságot állítottak fel - lényegében nyugodtan zajlottak a rendezvények; a kiállítási területen dolgozó tendőröknek leginkább a koldusokkal, részegekkel és a tűzvédelmi rendeleteket, valamint a közlekedési szabályokat figyelmen kívül hagyókkal gyűlt meg a bajuk. Azt, hogy a millenniumi év bűnügyi szempontból nyugodt lezajlásában A rovott egyének rövid személyktrással ellátott betűsoros névjegyzék-ének mekkora szerep jutott, pontosan nem lehet megállapítani. Annyi mindenesetté biztos, hogy a rendőri előkészületeknek köszönhetően olyan egyedülálló tátsadalomtötténeti forrás született, amely a 19. század végi bűnözés néhány aspektusát közelebb hozhatja a mai olvasóhoz. 55/4 Budapest... 94. old.