A bűnös Budapest - Budapesti Negyed 47-48. (2005. tavasz-nyár)
BŰNÖK ÉS SZÁMOK - PERÉNYI ROLAND: A „figyelő, megelőző és felfedező" rendőrség
annak, hogy női „rovott múltúak" utaznak a magyarországi ünnepségre. A családi állapot egyike azon kategóriáknak, ahol az adatbázis feltűnően hiányos, csupán 11 428 bejegyzés ismert (ebben az általunk kiegészített mintegy 100 adat is benne van). Ezen az egységen belül a következőképp alakulnak a családi állapot viszonyai: férfi nő nőtlen/hajadon 6784 1539 nős/férjezett 2139 534 elvált 22 14 özvegy 178 218 összesen 9123 2305 A jegyzékben szereplő férfiak 74 százaléka nőtlen, a nőknek pedig 66,7 százaléka hajadon. Az 1895-ben és 1896-ban Budapesten letartóztatottaknál 78,68 illetve 76,7 százalék volt a nőtlen és hajadon személyek együttes aránya (az éves jelentések együtt tárgyalják a házastárssal nem rendelkező férfiakat és nőket). Az otszágos statisztikák azonban éppen ellenkező adatokat mutatnak: 1891-1895 átlagában az összes elítélt bűnöző közül a férfiak 37,15, míg a nők 20,61 százaléka nőtlen, illetve hajadon, 58,33 és 66,16 százalékuk pedig nős, illetve férjezett (az 1896-os évnél is nagyjából ugyanezek az arányok figyelhetők meg). 33 Kérdés tehát, hogy minek köszönhető ez a nagy eltérés a névjegyzékben és a budapesti statisztikában tapasztaltak, valamint az országos adatok között. Ezt a felhasznált források anyaggyűjtésének fent 33 Magyar Statisztikai Évkönyv IV. Bp., 1897. 467. old. 34 Gyání Gábor. A Hétköznapi Budapest. Bp., 1995. említett éltetése mellett a budapesti bűnözés azon sajátossága magyarázhatja, hogy itt jóval nagyobb volt a nem házas bűnözők aránya. Erre utalnak a névjegyzék és az éves jelentés egymáshoz közeli értékei. (Ami egyben azt a megállapítást is erősítené, hogy a névjegyzék törzsanyagát elsősorban a Budapesten nyilvántartásba vett „rovott múltúak" adták.) Feltűnő, hogy viszonylag sok a névjegyzékben szereplő férfiak és nők között az elvált (ez még akkor is igaz, ha a „rovott múltúak" egészén belül elenyésző hányadot tesznek ki). A válástól Magyarországon csak 1895-ben született törvény, az első válókereseteket pedig 1896-tól nyújthatták be. 1896-ban Budapesten összesen 36 válás volt, és a jegyzékben véletlenül éppen 36 elvált állapotú szerepel. 34 Ha részletesebben megnézzük azon személyeket, akiket a jegyzék elváltként jelöl, akkot több dolog is feltűnik. Egyrészt az adatbázis egészéhez motten magas a nők aránya (majdnem fele az összes elváltnak). Másrészt, az 1895 előtti időszakra vonatkozóan, főképp a különböző egyházak váláshoz való viszonyuk!35 ' * * sa miatt az elváltak mintegy kétharmada protestáns vagy zsidó. A születési helyet tekintve érdekes, hogy mindössze hárman budapestiek, a külföldiek aránya viszont jóval magasabb (megközelíti a 40 százalékot) a „rovott múltúak" egészénél tapasztaltakhoz képest (lásd „Születési hely"-alfejczcr). Összességében tehát elmondható, hogy a „rovott múltúak" többsége még vagy már nem élt házasságban. Az 1896-os jelentés egyébként a következőt állapítja meg a bűnözők családi állapotának taglalásakor: „A 21. old. 35 Vö. Gyáni Gábor: I. m., 20. old.
