A bűnös Budapest - Budapesti Negyed 47-48. (2005. tavasz-nyár)
Bevezető
Bevezető A legutóbbi évtizedekig a bűnözésnek nem volt története abban az értelemben, hogy a történeti kutatás kevés figyelmet szentelt a kriminalitásnak. Amint ez számos más, korábban periférikusnak vagy tudománytalannak bélyegzett témáról is elmondható, a közelmúltig a bűnözés sem kapott helyet a történetírás szentélyében. A 20. század második felében a történeti érdeklődés kitágult; az új történetírói irányzatok egyik legfőbb jellemzője éppen a sokszínű tematika. A kultúra fogalmának antropológiai kiterjesztésével felerősödött az a tendencia, hogy száműzött jelenségeket is beemeljünk a tudományos diskurzusba. A bűnözésnek mint a társadalom patologikus jelenségének észlelése és modern értelmezése szorosan tapad a nagyvároshoz. Nyugat-Európában a 18. század végétől, s különösen a 19. században a középosztálybelieket, a szegénynegyedekbe ellátogató értelmiségieket mind nagyobb aggodalommal tölti el a metropolisszá duzzadó nagyvárosok áttekinthetetlensége, a nyomor és az ezzel szoros összefüggésben álló, riasztó méreteket öltő bűnözés elterjedése. Az újságírók, nyomukban az érdeklődő entellektüelekkel és a társadalom- és természettudósokkal, megindulnak városfelfedező túráikra. Ezeknek a perifériára, alvilági helyszínekre tett utazásoknak az eredményei az első leleplező élménybeszámolók, hatásvadász tudósítások és fiktív elemeket értékes szociológiai megfigyelésekkel vegyítő látleletek. Megszületik a modern Babilon mítosza. Már a forradalom előtt megjelenik Louis-Sébastian Mercier-nek a párizsi alsóbb osztályok hétköznapjait, lakás- és munkakörülményeit feltáró monumentális vállalkozása, a 12 kötetes Tableau de Paris. Hasonló, sőt jóval modernebb, igényesebb elemzések készülnek a viktoriánus Londonról. James Greenwood beszámolói a „sötétség helyszíneiről", Henry Mayhew prostituáltakat, zsebeseket és bérkoldusokat megszólaltató terjedelmes interjúsorozata vagy Charles Booth-nak a szegény rétegeket ismertető tanulmányai feltétlenül ebbe a sorba tartoznak. De említhetjük a nagyvárosi labirintus irodalmi recepcióit, Henry James, Charles Dickens és Robert Louis Stevenson írásait vagy William Thomas Stead leleplező-szenzációs újságcikkeit is.
