A bűnös Budapest - Budapesti Negyed 47-48. (2005. tavasz-nyár)

HÍREK ES RÉMHÍREK - BUZINKAY GÉZA: A bűnügyi hír, a riporter és a rendőr

Elsősorban egy kicsinyes hülye előítélet ellen kellett küzdeni. Ezt a küzdést túlontúl komolyan vette Gerő. Nem szabad lett volna. Az előítélet az ő kinevezésével le volt törve. De ő még azóta is harcol ellene. S ez a makacs harc ma már majdnem őt is ennek az előítéletnek akaratlan hívévé tette. Gerő főkapitány dicséretét ma azok a lapok zengik, melyek az előítélettel telten tiltakoztak a kinevezése ellen. Mutassunk újra rá a többi botlásra? Megtettük minden esetben. Elmondtuk, hogy az új főkapitány rendszabályozó mániája már nemcsak a rendőrség omnipotenciáját szolgálja, de eszköze a reakciónak, mely-ezt ne feledje senki - előtör s előtörni készül a magyar társadalmi élet legkisebb nyilvánulásában is. A szegényügy rendezése alkalmával kifejtett főkapitányi álláspont, a gabonaügynökök fura indekszezése, a bérkocsisok dolga, a zárórák ügye s még egész sereg külön-külön mintha - nem volna nagy dolog, de együtt az új tégime határozottan veszedelmes voltát bizonyítják. Az apróbb napi botlásoktól nem is szólunk. Hallgatunk az olyan jeligéjű intézkedésektől, hogy: » szigorú leszek, nehogy részrehajlónak mondjanak«. Nem szólunk arról sem, hogy egy tisztességes bodegát egyszerű vádaskodásra, minden eljárás mellőzésével becsuknak. Hallgattunk a híres kapukeresztezésekről. Ezek s a többiek, kisebb, megjavítható botlások. De egyre intjük Gerő Ármint. A rendőri hatalom szép csendben bevonulhat az egyéni jogok legbelsejébe. Nagy zaj nincs belőle, csak a néma elkeseredés növekedik egyre. Attól őrizzen meg bennünket a jó sors, hogy az új régime egy olyan korszaknak a kezdetét jelentse, mely a szintén intelligens Kolozsvárt a minapi szötnyű botrányokba fúlt. Nem rémlátás, hanem logikus rendű, jogos aggódás ez. Leírtuk okulás okából és hogy a már is csírát vert elkeseredett érzésnek kifejezést adjunk. Ady Endre Nagyváradi Napló, 1901. augusztus 11. ae.