A bűnös Budapest - Budapesti Negyed 47-48. (2005. tavasz-nyár)

MEGFIGYELÉSEK ES TÖRTENETEK - GYŐRI IMRE: Pusztuló nemzedék

kon nem csökkent a tüdővész, változatlanul katasztrofális a nyomor és hogy a bűnözési statisztika enyhébb megítélésére sincsen semmi különösebb ok. Annál nagyobb szükség volt ezekre a razziákra, mert a gyermekrendőr­ség, amely a maga hatáskörében hivatalos működése mellett mindig elis­merésreméltó emberbaráti tevékenységet is fejtett ki, a városvégi nyomor­tanyákról kiszivárgó kolduló és tolvaj gyermekeket, akik a belső városrészek utcáit ellepték és tolakodó viselkedésükkel sokat kellemetlenkedtek a já­rókelő közönségnek, ekkor már visszaszorította odúikba és ezáltal a főváros belső területeit megtisztította a gyermeknyomor szemmellátható bizonyí­tékaitól. De mihelyt ez a jólismert gyermektipus eltűnt a kőrutakról, ennek a negativ bizonyítéknak a nyomán fokozott mértékben jelentkezett bizo­nyos körökben az az indokolatlan megállapítás, amely kimérának minő­sítette azokat az ijesztő tartalmú memorandumokat és jelentéseket, ame­lyeket a gyermekrendőrség, a fiatalkorúak bírósága és a különböző gyer­mekvédelmi egyesületek időnkint a budapesti gyetmeknyomorról készí­tettek. A gyermekvédelemnek egyik magasállásu faktora például egyszer jelen­tést kapott arról, hogy egy hideg decemberi éjszakán a razziázó gyermek­rendőrség/^' megfagyott gyermekeket szedett ki az utcai szemetesládákból, ame­lyekben ezek a hajléktalan kis emberpalánták a téli fagy elől menedéket kerestek. Ezt a megdöbbentő tényt akkor szóvátettük a nyilvánosság előtt, majd személyes tapasztalatainkra utalással illetékes helyen szóval is meg­erősitettük. Egyidejűleg, hivatkozással a rendkívül hidegekre, egy-két külvárosi iskola tornatermének a nyitvahagyását értük az éjszakánkint az ut­cákon csatangoló hajléktalan gyermekek számára. Bármilyen primitívnek, sőt gyakorlati szempontokból talán naivnak is látszott ez a terv, bizonyos, ha vég­rehajtják, néhány nap múlva minden hajléktalan gyermek tudta volna Buda­pesten, hová meneküljön a téli éjszakák hidege elöl! Akkoriban peelig, amikorez a terv felvetődött, a gyermekrendőrség megítélése szerint több száz olyan gyermek csatan­golt Budapesten, aki nem tudta, hol hajtsa le éjszakénkint pihenőre a fejét. Előadásunkat sok megértéssel fogadták, végeredményben azonban a hi­tetlenség fejcsóválása volt rá a válasz. Egyébként tiszteletreméltó faktorunk felcsatolta atanyketetes szem­üvegét és jóságos, meleg szívvel és sok megértéssel beszélgetett velünk. Gyermekkori emlékeinek legszebb rózsaszirmait hintette elénk, miközben megelégedetten kalandozott el tekintetével hivatali dolgozószobájának ha­talmas íróasztalán, amelyen tiszteletet patancsoló aktacsomók, elaborátu­mok és kötetekre menő pedagógiai irattetvek tanúskodtak a gyermekvéde­lem kérdésének tanulmányozásával eltöltött évtizedes munkájától. Őszin­te elérzékenyüléssel szólott a zsenge gyermeklélekről, az álmodó rétektől,

Next

/
Oldalképek
Tartalom