A bűnös Budapest - Budapesti Negyed 47-48. (2005. tavasz-nyár)

MEGFIGYELÉSEK ES TÖRTENETEK - Túl a palotákon

Túl a palotákon Pesti riportok Éjjel a rendőrségen „Hatalmasan és szélesen terpeszkedik az estben a Zrinyi-utcai rendőrségi palota. Az ablakok feketék, már jól bent jár az idő az éjszakában. Az üresség és a sötétség szállta meg a rengeteg hivatalos szobát, ahol reggeltől-estig a közbiztonság ezernyi szála, eseménye élt és foglalkoztatta az embereket. Most csend van, mintha megszűntek volna azok a veszedelmek, melyek a társadalmat fenyegetik, melyek ellen a rendőrségnek kell az embereket meg- oltalmazni; mintha megszűntek volna a torlódó élet váratlan, izgalmas és véres epizódjai, melyek a rendőri beavatkozást igénylik, mintha megszűntek volna a szürke kihágások, a bűnnek és az őrültségnek tévelygései: hallgat a nagy rendőrpalota, némák a szobák, sötétek az ablakok ... De egy helyen világosság van. Abban a szobában ül az ügyeletes tiszt, aki elfoglalta helyét, amint a nagy rendőrpalota lehunyta sok-sok ablakszemét és ott is maradt, mig az élet zavaros zaja nem ostromolja megint meg a nagy épületet; ott lesz egész reggelig és a maga embereivel vigyáz most Budapestre. Jelentéseket vesz át szóval, vag)' telefonon, intézkedik, panaszokat vesz fel, kihallgat, parancsot, embereket küldöz szét, nyomozást indit meg, tapasztalt mozdulatokkal kormányozza azt a hullámverést, melylyel az éjszaka világa, a bün társadalma, az események kiszámíthatatlansága estétől-reggelig körülcsapkodja a rendőri intézmény nagy gépezetét. Az egész olyan, mint egy nagy hajó, a kitendelt matrózok: rendőrök, detektívek minden pillanatban tettrekészen helyeiken; a hajó úszik előre az éjszakában, a parancsnoki hídon ott áll és vigyáz egy ember: a kapitány...