A bűnös Budapest - Budapesti Negyed 47-48. (2005. tavasz-nyár)
A BŰNÖSÖK METAFORÁI - MÁTAY MÓNIKA: Agycentizők a századfordulón
Benedikt azzal a teóriával állt elő, hogy a moralitásra, az erkölcsös viselkedésre való képesség pontosan lokalizálható az agyban. Úgy vélte, hogy a bűnözőkből hiányzik ez az agyi terület, ezért képtelenek a jó és a rossz fogalmát egymástól elkülöníteni. A tézis még az agykutatások kofában is hihetetlennek hangzott: a kriminálantropológusok egybehangzóan tagadták, hogy létezik olyan kitüntetett agyi terület, amely felelős a bűnöző viselkedéséért. Bécsben kifejezetten elutasították, és szakmai körökben kigúnyolták Benedikt felvetését, inkább avantgárd kívülállónak, mintsem kompetens agykutatónak könyvelték el. Személye és tudományos munkássága annyira hiteltelenné vált a császárvárosban, hogy a hatóságok eltiltották az osztrák „anyagtól", ezért kutatását magyar és horvát koponyákkal kényszerült folytatni. 32 Eredményeit többnyire helyi osztrák folyóiratokban publikálta, s külföldön csak jóval tézisének ismertetése után, a századfordulón kapott csekély szakmai visszhangot. 33 Rózsa Sándor két feje Lenhossék József azon kevesek közé tartozott, akik ismették Benedikt lokalizációs hipotézisét, sőt, egy 1878-ban az Orvosi Hetilap mellékletében közölt tanulmányában a budapesti otvos részletesen cáfolta is bécsi kollégájának elképzeléseit. 34 Lenhossék étdeklődése a koponyatan, s azon belül a bűnözők anatómiai sajátosságai iránt késői, hiszen közel hatvanévesen kezdett kraniomettiával foglalkozni. Amikor első, fejmétegetéssel kapcsolatos dolgozatait megírta, befutott, nemzetközi hírű, több évtizedes elméleti és gyakorlati tapasztalattal rendelkező anatómus és kórbonenok volt. Orvoscsaládból származott. Életpályája több szempontból is apja, Lenhossék Mihály Ignác karrierjének folytatása. Az idősebb Lenhossék szerény anyagi körülmények közé született, de kitartása és tehetsége révén Bécsben elvégezte az orvosi egyetemet. 3 ' 1 Az egyetemi stúdiumok befejezése után Esztergom vármegye orvosává 32 Benedikt az 1870-es években Grazban és Breslauban tartott előadásain ismertette tételét a bűnözők anatómiailag megalapozott erkölcsi érzékének hiányáról. Osztrák szakmai körökben élesen támadták az elméletet, s magát Benediktet is. Annak ellenére, hogy a bécsi poliklinika neurológiai osztályának vezetője volt, egyetemi pozíciót töltött be és virágzó magánpraxist folytatott, kollégái meglehetősen negatív véleménnyel voltak róla. Tapasztalatlannak, inkonzisztensnek, inkompetensnek tartották, rossz tudósnak, aki reputációra vágyik, de képtelen önkritikát gyakorolni és túlságosan konfrontativ. A bűnöző agyra vonatkozó felfedezését elsősorban azért vetették el, mert mindössze három boncolás alapján vonta le következtetéseit (ezt később további 16 követte). 33 Moritz Benedikt életére vonatkozóan lásd Jan Verplaetse kitűnő és alapos tanulmányát: Verplaetse, Jan: Moritz Benedikt's (1835-1920) localization of morality in the occipital lobes: origin and background of a controversial hypothesis. History of Psychiatry, 15 (3). 2004. 305-328. old. Emellett rövid életrajzi ismertetők olvashatóak magyarul: Emed, Alexander: Benedikt Móritz (1835-1920). Orvosi Hetilap, 141 (42), Ákos Károly - Révész György (szerk.): Orvosi Lexikon. I. Akadémiai, Bp„ 1967. 390-391. old., Újvári Péter (szerk.): Magyar Zsidó Lexikon. Magyar Zsidó Lexikon kiadása, Bp., 1929.106. old. 34 Lenhossék József: Tizenhat súlyos bűntettes koponyái. Az Orvosi Hetilap Közegészségügy és törvényszéki orvostan 3. sz. melléklete. 1878. 33-46. old.
