A bűnös Budapest - Budapesti Negyed 47-48. (2005. tavasz-nyár)
A BŰNÖSÖK METAFORÁI - MÁTAY MÓNIKA: Agycentizők a századfordulón
gyon egyértelmű: a kóros agy, fej és testalkat mérései egyértelműen bizonyítják, hogy a bűnözők biológiailag determináltak tettük elkövetéseié, ezért dőreség és értelmetlenség szabad akaratról beszélni. A börtön és a kivégzés - állítja Kenedi - nem tántorít el a bűntől. „Az egyént egy óriási, de ismeretlen kényszer löki bizonyos irányban, melynek végén vagy a boldogság, vagy a nyomor jelvénye áll." A szabad akaratnak hadat üzent a rettenetes, de érthető és ésszerű űj tan, Cesare Lombroso és társai elmélete. Balentics átlagos külsejű, de testén szemmel látható bélyegek is vannak, amelyeknek sem az orvosok, sem a bírák nem szenteltek kellő figyelmet. „Mindössze csak szemöldökjeinek összenövése tér el a legközönségesebb mindennapiságtól s talán a füle is, melynek kagylója nem egészen rendes s beszéd közben némelykor kevéssé mozog." Kenedi elégedetlenségének ad hangot: a törvény emberei nem végeztek jó munkát, nem faggatták motivációitól, s elfogadták a felszínes orvosszakértői véleményt. Végül a szerző leszögezi: a közönség nem nyugodott bele az ítéletbe, az ügy még kotánt sem tekinthető befejezettnek. Kenedinek igaza volt. Balentics ügyvédje megfellebbezte az ítéletet. Június 24-én a királyi tábla eltendelte a pótvizsgálatot, az elítélt alapos elmeotvosi megfigyelését. Balenticset az Országos Tébolydába szállították. O azonban mindebből már nem sokat érzékelt, s talán tudatában sem volt a szerencsés fordulatnak. A tárgyalás alatt az erős verejtékezést, amit az újságírók a beteg elme velejárójának tekintettek, valójában súlyos és előrehaladott tuberkulózis okozta. A tüdővész ágyba döntötte, s július 2-án este tíz órakor meghalt. Boncasztal és koponyagyűjtemény A két bűntény között - a motivációk, a tettesek és a környezet tekintetében - számos különbség fellelhető. Amiben mégis hasonlít a két eset, az a gyilkosok „utóélete". Rydel Ignác és Balentics Imre koponyája egyaránt szisztematikus vizsgálódás tárgya lett, s mindkét elkövető fejét hasonló okból tanulmányozták a szakértők. Azt próbálták kideríteni, vajon tapasztalhatók-e kóros elváltozásoka koponyákon, s ha igen, miben is állnak ezek a jellegzetesen „bűnözői" vagy legalábbis bűnözésre hajlamosító jegyek. Rydel nem töltötte le a kiszabott tizenkét éves fegyházbüntetést, ugyanis hét évi raboskodás után, 53 éves korában „teljes hülyeség és paralysis tünetei között" elhalálozott. 17 Koponyája, gondosan becsomagolva, az illavai fegyintézetből visszautazott Budapestre, Lenhossék József híres Bonctani Intézetébe. Lenhossék az 1870-es években kutatásai elősegítése céljából és az oktatás megkönnyítéséhez tekintélyes koponyagyűjteményt hozott létre, így Rydel nek a tudomány számára érdekes földi maradványai a legjobb hazai íz Rydel sorsáról és arról, hogyan jutott koponyájának birtokába, maga Lenhossék számol be egy tudományos cikkben. Helytelenül, 1875 helyett 1877-re datálja az Erny-gyilkosságot, de ennek a kutatási eredmények szempontjából nincs jelentősége. Lásd: Lenhossék József: Progén koponyák. Értekezések a Természettudomány köréből. 1885.
