A bűnös Budapest - Budapesti Negyed 47-48. (2005. tavasz-nyár)
A BŰNÖSÖK METAFORÁI - VARGHA DÓRA: A bűn medikalizálása
tclcsségénck tartották, hogy gondoskodjon polgárainak védelméről. A védekezés lehetséges módozatairól azonban megoszlottak a vélemények. Dr. Cséri János 1893-ban a centralizált felügyeletben látja a prostitúcióügy megoldását. Véleménye szerint egy kézben kellene központosítani az ellenőrzést, a prostituáltak orvosi vizsgálatát pedig elkülönített épületekben vagy helyiségekben, ingyenesen kellene végezni. A rendszer pénzügyi fedezetét a prostituáltak által fizetett büntetések és késedelmi díjak biztosítanák, ugyanis Cséri szerint a módosabb kéjnők hajlandóak áldozni a kényelmesebb körülményekért, ahelyett, hogy a zsúfolt, ingyenes vizsgalatot válasszak. Molnár Lajos könyvében vitatkozik Cséri álláspontjával: „az lehet, hogy a szabályrendelet hiányos, de nem ott, s nem olyan éttelemben, a hogy ő azt magyatázza". 1 Molnát szerint Cséri a kényszerbejegyzés híve, és ezt helyteleníti. A nőnek semmilyen törvény nem tilthatja meg a nemi érintkezést, ahhoz ugyanolyan joga van, mint a férfinak. Természetesen kivételt képez az az eset, ha ezt a nő keresetszerűleg teszi, ugyanis ez egészségügyi problémákat vet fel. Am még ekkor sem jegyezhető be akarata ellenére a nyilvántartásba. A prostitúció kizárólag piaci jellege miatt jelent veszélyt, és ezért szükséges az államnak szabályoznia. Ezt támasztja alá Molnár érvelése azzal kapcsolatban, hogy miért nem helyesli a prostituáltak ingyenes orvosi ellátását: szerinte a prostituáltnak ugyanúgy érdeke a vizsgálat, mint ügyfeleinek, ezért fizetnie kell 119 Marschalkó Tamás: I. m. 120 Cséri János: I. m. érte. A büntetéspénzt ugyanakkor azért nem tartja helyesnek, mert a prostituáltak pénze „nem tiszta". Jurkiny Emil szetint „Feltűnő, hogy a 250-60 bejegyzett bordélyházi kéjnőre évente 600-700 megbetegedés esik |... 1 e szerint minden nő évenkint háromszor volna beteg! Bizonyára úgy áll a dolog, hogy egy és ugyanazon bordélyházi könyvecske több nő számára használtatik fel, a mi a hatósági ellenőrzést jóformán illuzórikussá teszi". 122 A rendszer elégtelen működése tehát erősen kétségessé teszi a szabályozás hatékonyságát. Marschalkó Tamás Jurkinyhoz hasonlóan vélekedik az orvosi vizsgálatok eredményességéről. Szerinte a vizsgálatokat gyakran kijátsszák a prostituáltak, fekélyeiket elfedik vagy különböző praktikákkal kevésbé veszélyesnek tüntetik fel, mint a valóságban. Ezért a szabályozás csak a biztonság illúzióját adja, de nem nyújt valódi védelmet. A nyilvános prostitúció nem kevésbé veszélyes, mint a titkos prostitúció, hiszen gyakotlatilag minden kéjnő fertőzött. A titkos prostitúciót pedig azért sem lehet felszámolni, mert annak felderítése és ellenőtzés alá vonása túlságosan nagy hatalmat adna a rendőrség kezébe: a közrendőrök döntenének arról, hogy ki minősül titkos prostituáltnak és ki nem. Mindezek ellenére Marschalkó vitatkozik az „abolitionisták"-kal, akik úgy vélik, hogy a szabályozás (reglementatio) teljesen felesleges. Matschalkó szetint a pozitív változás érdekében az orvosi ellenőrzés hatékonyságát kell javítani, a nyilvános prostitúciót vonzóbbá kell tenni a kéjnők számára a tit121 Molnár Lajos: I. m., 83-92. old. 122 Jurkiny Emil: I. m.
