A bűnös Budapest - Budapesti Negyed 47-48. (2005. tavasz-nyár)

A LÁTHATÓ BŰN - BOGDÁN MELINDA: A rabosító fénykép

zetője a törvényszéki fogház székhelyén lakó egyik fényképésszel a Közszállítási Szabályzat alapján" kötött, miszerint sürgős esetben három nap alatt, egyébként nyolc nap alatt kellett elkészíteni a másolatokat. A kész felvételekből két példányt kapott a budapesti országos nyilvántartás, a harmadik példányt a bűnügyi iratokhoz csatolták, a negyedik példányt és a fényképlemezekct a királyi ügyészségen vagy a királyi járásbíróságon betűrendes mutató szerint borítékokban tárolták. A hivatali titoktartás megkövetelte, hogy a fényképésznek tilos „...a munkálatok során tudomására jutott hivatalos ügyről és a fényképezésről idegeneknek értesítést adni", és nem szabad további (tehát nem rendőri használattá szánt) fényképeket készítenie. A fényképezés költségeit az ún. bűnügyi átalányból kellett fizetni. Ami a fényképek elkészítésének technikai háttérintézményét illeti, Tábori Kornél korábban már említett ismeretterjesztő és egyben bűnmegelőző - elriasztó szólamokkal teli - cikkéből megtudhatjuk, hogy 1905-ben a főkapitányság nyilvántartási osztályának kilenc részlege volt, köztük a fényképnyilvántartás és a fényképező mű. ' 32 terem. „Különös említést érdemel a budapesti bűnügyi nyilvántartásban a fényképező-helyiség. Nagyságával és berendezésével versenyezhet a legjobb külföldi műtermekkel. A Bertillon-féle fotografáló gép a Rendőr-történeti Múzeumban Bogdán Melinda felvétele „»A képekhez... sárga háttér és fényes krómezüst papíros használandó. « " 31 Uo. 1786. old. 32 „1. Rovott multuak. 2. Körözöttek. 3. Föltételesen szabadlábon levő fegyenczek. 4. Fényképek. 5. Ismertető jelek. 6. Tárgyak. 7. Bertillon-féle méretek, 8. Ujjnyomatok nyilvántartása. 9. A fényképező-müterem." Tábori Kornél: I. m., 300. old.