A bűnös Budapest - Budapesti Negyed 47-48. (2005. tavasz-nyár)

A LÁTHATÓ BŰN - BOGDÁN MELINDA: A rabosító fénykép

Ietr a fotóműterem vezetője, aki már 1882-ben kezdeményezte az úgynevezett antropo- metrikus személyleírások bevezetését. Minden vádlottat alá kellett vetni antro- pometrikus vizsgálatnak, az adatokból leíró ívet készítettek, amelynek része volt a fotográfia is.

20 A Bertillon-féle módszer a bűnügyi nyilvántartások alapmintája lett hazánkban is. Magyarországon a rendőrség - a kivételesen fontos ügyekben - az arcképek archiválását szintén az 1870-es években kezdte meg. Ilyennek számított a betyárok körözése is. Ráday Gedeon 1869-ben kapott megbízást a betyárvilág felszámolására, amit - kegyetlenségei és visszaélései miatt - 1871-ben visszavontak tőle. Rózsa Sándorról és bandájának tagjairól vizsgálati fogságuk alatt Letzter L. készített fényképfelvételeket a szegedi várbörtönben. Az ilyen típusú fényképek utóéletének érdekessége, hogy 1905-ben az akkori bűnügyi múzeum legféltettebb rekvizitumai között találkozunk eggyel: „A legrégibb tárgya a múzeumnak az a fotogtáfia, amely Savanyu Józsit, »az utolsó betyár«-t ábrázolja."

23 Az 1882-ben induló, hetente kétszer megjelenő Rendőri Lapok rendszeresen címlapon közölte a körözött és a elkapott bűnözők arcképét. A meglepően díszes kerettel körbefont portrék alatt hosszú személyleírások és bűnlajsttom szerepelt. Egyes esetekben utalásokat találhatunk a fényképezés kötülményeire is, mint például Flansch Károly „iparlovag", tolvaj, csaló esetében: „Ilanseli lefényképeztetése a rendőrség által ezelőtt 4 évvel történt s így ma jóval idősebbnek néz ki, mint a fent ismertett arczképen látható."

24 1895-ben már a Rendőri Lapok Nyilvántartás című külön mellékletében jelentek meg a fényképes körözvények, amelyek között profilképeket is láthatunk. Önálló rovata a „Ki ez?", ahol letartóztatott bűnözőket vagy elhunyt személyeket akartak azonosítani. Ez utóbbi kapcsán jelent meg a Hullák fényképezése című írás, amelyben a felismerhetőség érdekében az ismeretlen szerző azt javasolja, hogy tegyük „élővé" az elhunytat, ha a test ezt engedi: „... ugy sokkal jobb ülő helyzetbe állítani és szemben (en face) fényképezni." Szakács Margit egy 1895-ben kiadott körrendeletre hivatkozik, amely említi azt az 1894-es belügyminiszteri rendeletet, melyben előírták a letartóztatottak lefényképezését.

26 Nyomtatott formában erre az 1896. február 5-én kelt 1621. sz. belügymi20 Frizot, Michel: I. m., 264. old. 21 Berti I Ion módszerének kiindulópontja, hogy az ember csontváza 20 éves kora után alig változik és méreteit olyan aránykombinációk jellemzik, amelyek egyedi sajátosságok. Ennek alapján dolgozta ki mérési módszerét. 22 A témáról ld. bővebben Fári Irén: Szegedi betyárfényképek. Adatoka betyárkérdéshez Ráday Gedeon királybiztos idejéből. In: a Móra Ferenc Múzeum Évkönyve. Történeti tanulmányok Studia Historica2. Szeged, 1999. 440-443. old. A kérdést érinti Vajda László: Betyárromantika a XIX. századi festészetben és grafikában. In: Tanulmányok Rósa György tiszteletére. Magyar Nemzeti Múzeum, a fényképekből közöW a Magyar Néprajzi Lexikon, I. köt. (Főszerk.: Ortutay Gyula) Akadémiai, Bp„ 1977. 276-277. old. 23 Tábori Kornél: I. m, 300. old. 24 Rendőri Lapok, 1882. június 11.1. old. 25 Rendőri Lapok, 1895. szeptember 8. 2. old. 26 Szakács Margit: A szocialisták fényképalbuma. A munkásmozgalom első rendőri nyilvántartása. \n:A Magyar Munkásmozgalmi Múzeum évkönyve 1967/68. Bp., 1968. 226. old.