A bűnös Budapest - Budapesti Negyed 47-48. (2005. tavasz-nyár)

HÍREK ES RÉMHÍREK - BUZINKAY GÉZA: A bűnügyi hír, a riporter és a rendőr

sajtó a nemzeti küldetés teljesítésének hitében működött, amihez nem illett a szórakoztató szándék. Bűnügyi hír legfeljebb úgy kaphatott helyet a Kossuth által szerkesztett Pesti I/ír/ap-bim, ha annak politikai vetülete lehetett, illetve ha az a nyilvánosság körüli harc része volt. Úgy látszik, hogy a történelmi értékelés szerint jelentéktelenebb, az eszmék terén konzervatív sajtó fontosabb szerepet játszott azoknak a hagyományoknak a megőrzésében, amelyek a sajtó mint szószék a hírlap, mint politikai harci eszköz helyett az olvasói étdeklődést figyelő polgári sajtóhoz, majd a tömegsajtó kialakulásához vezettek. A BudapestiHír/ap-ban az 1840-es évek közepén a színműíróként és költőként is alkotó Nagy Ignác már kifejezetten az olyan híreket gyűjtötte össze és írta meg Budapesti Hírharang elnevezésű rovatában, amelyeket ma „bulvár híreknek" neveznénk. Alkalmanként az eseményt közlő hír hátterének megrajzolását is követte a későbbi lapszámokban, öntudatlanul, nem szándékoltan, mégis mát többé-kevésbé riportetinek nevezhető munkát végezve. 1847. július közepén jelentek meg ezek a hírei: „Júl. 9-én a Rókus-templom mögötti kőhalmaz közt egy levágott némberfejet találtak, mely orvosok állítása szerint oly ügyesen van a nyakról lemetszve, hogy e műtétei bármely kitanult bakónak is becsületére válhatnék. Testét a leggondosb kutatások dacára sem lehete föltalálni. E talált fejen a haj fekete, száj kicsin, s arc gömbölyű. A rendőrség nagy gonddal nyomozza e gyilkosság elkövetőit. • 11 Nagy Ignác: Budapesti Hírharang. Budapesti Hiradó, 1845. július 13.; 15.; 17.; 20. Azon lyányfejnek, melyről már emléke zénk, testét is meglelek a Józsefvárosban, s most közszemlére van kiállítva. Csinos ugyan, de a középosztály alsóbb részéhez tartozni látszik, s így nehezen azon h-i gyógyszeres lyánya, ki elveszett, vagyis elorzott gyermekét hírlapok útján nyomozta. Azon lemetszett fejhez, melyről már kétszer tevénk említést, mégsem találtak holttestet; ha eleven fej nélküli testet keresne a hatóság, úgy alkalmasint igen sokat talált volna már. > Azon talált fejet, melyről már többször szóltunk, még egyszer meg kell említenünk. A nagyszerű eseményből csak parányi egér lett. Egy otvosnövendék ugyanis két húszason vette azon fejet boncolás végett egy kórházi szolgától, ki a közel kőrakásba rejté a fejet, hogy este átadhassa, hol aztán játszó gyermekek találták meg, és ez lázítá fel a fél várost! Két húszas egy holt fejétt kevésnek látszik ugyan első tekintetre, de mégis soknak kell azt mondanunk, mert van elég eleven fej, miknek párja sem ér két garast...".

11 A hírek útján történő szórakoztatás, ennek minél sokoldalúbb hírlapi kiaknázása terén a 19. század közepi magyar sajtóban évtizedekig nem történt előrelépés. Az 1850-60-as évek hírlapjaiban nem találunk másféle és másként megfogalmazott híranyagot, mint az 1830-40-es évek lapjaiban. Az ok kézenfekvő: a nemzeti történelem tragédiába fordulása 1849-ben, a nemzeti politika kilátástalan helyzete a hírlapok nemzeti politikai intézményként való