A bűnös Budapest - Budapesti Negyed 47-48. (2005. tavasz-nyár)

A LÁTHATÓ BŰN - BOGDÁN MELINDA: A rabosító fénykép

A rabosító fénykép A rendőrségi fényképezés kialakulása BOGDÁN MELINDA „Egy fotó megfellebbezhetetlen bizonyítéka (innak, hogy egy bizonyos dolog megtörténi. A kép torzíthat, mégis megmarad a föltevés, hogy létezik vagy létezett valami olyasmi, ami a képen látható. "

1 A 19. század végén a fényképezés tömegessé válásával, a privát fényképezés megjelenésével a kamera egyre több eseményt rögzített pillanatnyi képként. Jelenléte sokszor véletlen volt, szemtanúvá válhatott, felvétele egyidejű volt az eseményekkel. A fénykép bizonyítéknak számított az élet minden területén: tanúja volt az Abbázián fürdőzők tegnapi boldogságának ugyanúgy, mint egy tejeskocsis halálának a Külső Stáció utcában. A fénykép objektivitásának illúziója, a feltételek nélküli valóságértékébe vetett hit az egyik legállandósultabb jelzőjévé vált a fotográfiának.

2 A valósághűség lehetőségét kínáló médiumot a rendőrség hamar felfedezte. Az alkalmazás két területen jelentkezett: a helyszíni munkánál és a személyazonosságot igazoló arcképes - rendőrségi szakzsargonban „rabosító fénykép"-ekből 1 Sontag, Susan: Platón barlangjában. In:/1 fényképezésről. Európa, Bp., 1999.12. old. 2 A kérdés fotóelméleti írásokban sokszor központi szerepet kap. A szerzők egy része a valóságot mechanikusan leképező kamera objektivitását vallja. Mások a fénykép készítésének folyamatát az exponálásig a valóság manipulációjának tekintik, és velünk együtt feltételes módban kezelik a fénykép realizmusához fűződő általánosításokat. Lásd pl. Rombach, Leopold: Tíz tétel a fotóról előmunkálatok a fotó általános elméletéhez. In: Fotóelméleti szöveggyűjtemény. (Szerk.: Bán András - Beke László) Enciklopédia, Bp., 1997. 246-260. old.; Flusser, V\\ém: A fotográfia filozófiája. Tartóshullám - Belvedere - ELTE BTK, Bp„ 1990.14. old.