A bűnös Budapest - Budapesti Negyed 47-48. (2005. tavasz-nyár)

A LÁTHATÓ BŰN - ALBERTINI BÉLA: Az első magyar „szociofotó" album

zel nyilvánvalóan tisztában volt. A végső hitelességet azáltal teremti meg, hogy a legtöbb esetben utca és házszám szetint megadja a felvételek készítésének pontos helyszínét. Aki tehát az egyes felvételek beállított volta miatt gyanakodva esetleg ellenőrizni akarta volna a bemutatott jelenségek valódiságát, az a konkrét helyszínre kiszállva megtehette volna. Lehet, hogy a kételkedő illetékes látogatásakor a szereplők esetleg nem ugyanolyan rendben és valószínűleg nem face to face álltak volna előtte, mint az némely fényképen látható, de a képek által közvetített lényeg, a szociális nyomorúság, nyilvánvalóan ugyanolyan súlyosan tárult volna szeme elé. Ez teszi Tábori munkáját szociofotó-történeti értékűvé; a dokumentáció történelmi mércével mérve alapvetően hiteles. (Az már csak az utókor emberében felvetődő gondolat: vajon élnek-e még olyan emberek a mai Budapesten/Magyarországon, akik a képek és a címek alapján egykor volt rokonaikra ismerhetnek e képek alapján? Nem kizárható, hogy talán vannak ilyenek.) Az eredeti kiadványban a képeket nem számozták be mivel a háromnyelvű kommentárok a képoldalakon szerepeltek, az azonosításhoz étre nem is volt szükség. Dagály utca 20. (az eredeti munkában itr van egy kis keveredés: az angol nyelvű szövegben Drégely utca szerepel, a francia és az olasz változatban Dagály utca. A korabeli sajtóközleményekkel összevetve egyértelműnek látszik, hogy a francia és az olasz változat, a Dagály utca a helytálló.) N. Júlia leányanya gyermekei. Az egész család tüdővészes.