A bűnös Budapest - Budapesti Negyed 47-48. (2005. tavasz-nyár)
A LÁTHATÓ BŰN - ALBERTINI BÉLA: Az első magyar „szociofotó" album
Tábori Kornél, eredeti nevén Tauber (1879-1944) minden tekintetben predesztinált erre. Professzionista újságíró gimnáziumi érettségije után egyetemi tanulmányokba kezdett, de a sajtó kedvéért rövidesen elhagyta az egyetemet. Mivel az iskolákban töltött ideje kicsit több mint Huszáré, noha három évvel idősebb, ő akkor válik hivatásos újságíróvá, amikor Huszár lapszerkesztő lesz. Párhuzamos, de eszmei orientációjukat tekintve egyértelműen más irányú pályát futnak be. Megismerkedésüknek e pillanatban nincs írásos nyoma, de világos, hogy a sajtó világából tudnak egymásról. Mivel Tábori bűnügyi tudósítóként indul a PestiNapló-vú\, hamar járatos lesz a szociális problémák körében. Amatőr alapon fotografál is; a könyvészetileg elhíresült sok kötetes „Szinnyei" számára büszkén nyilatkozza, hogy ő volt az első magyat újságíró, aki saját képeivel illusztrálta cikkeit. (Ez hihetőnek is látszik. A sajtókonkurencia akkori viszonyai között egy ilyen állítást, ha az nem lett volna igaz, nem lehetett volna kellemetlen következmények nélkül megúszni.) Tábori 1905-től készít szociofotókat a 'Tolnai Világlapja, a Vasárnapi Újság, Az Érdekes Újság és más lapok, valamint saját, és szerzőtársaival írt kis terjedelmű, kalandos tárgyú könyvei számára. 29 1911-ben és 1913-ban Székely Vladimír rendőrtiszttel közösen jegyzi az Uránia „magyar tudományos színházban" előadott, szociofotókat felvonultató előadásokat (1911: Razzia', 1913: Az utca erényei és bűnei) , 30 - Tételesen kimutatható, hogy e budapesti Uránia-előadásokhoz a bécsi Urániában 1905-től futó, hasonló tematikájú és azonos funkciójú vetítettképes előadások, valamint Emil Klägernek a bevezetőben érintett könyve {Durch die Wiener Quartiere des Eleink...) és benne Hermann Drawe szociális fényképei jelentették a mintát. És még egy érdekes tényező: mivel az 1908-ban megjelent bécsi könyv alcíme - Ein Wanderbuch aus dem Jenseits - nagyon rímel az amerikai Riis 1890-ben kiadott könyvének főcímére - How the Other Halj Lives, talán nem egészen indokolatlan úgy vélekedni, hogy Riisben Tábori Kornél „szociofotós nagyapját" is tisztelhetjük... (A Riis-Dtawe-összefüggést egy német szakíró, Christian Brandsädter 1982-ben vetette fel - valószínűleg elsőként.) 31 Táborinak 1920-ban tehát minden szakmai alapja megvolt a budapesti szociális helyzetkép szöveges és fényképi megalkotásához. Ekkor mintegy két évtizedes újságírói és szociofotós gyakorlat állt mögötte, a Pesti Napló munkatársaként (1907-től már a szerkesztőség tagja is volt) kívül-belül ismerte a fővárost. S mivel Húszát napi (kül- és belpolitikai) érdekei úgy kívánták, ő miniszterelnökként korábbi antiszemita, antilib ralis, szabadkőműves-ellenes nézetein átlépve (mint fentebb mát láttuk: társadalompolitikáikig ekkortájt a közép felé „húzva") Tábori Kornélnak adta a megbí29 Tábori Kornél: Budapest nyomora. Tolnai Világlapja, 1905/10. 374-376. old. 30 Albertini Béla: Tábori Kornél és a szociális fényképezés. Fotóművészet, 1996/34. 92-98. old. Albertini Béla: A magyar szociofotó története a kezdetektől a második világháború végéig. Magyar Fotográfiai Múzeum, Bp., 1997. (A magyar fotográfia történetéből, 9.) 3i Brandstätter, Christian: Durch die Wiener Quartiere des Elends und Verbrechens. Anmerkungen zum Werk des Wiener Amateurfotografen Hermann Drawe. Fotogeschichte, 1982/6. 23-40. old.
