Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)
CIEGER ANDRÁS: Társasági élet „hivatalból"
az aktuális belpolitikai helyzettel kapcsolatos megállapításokat. Ugyancsak kitapinthatóvá válhattak az eltérő társadalmi állásból fakadó feszültségek is. A Lónyay miniszterelnök estélyeire több évtizeddel később is elismeréssel visszaemlékező Halász Imre nem felejti el leírni azt sem, hog)' minden igyekezete és a szívélyes vendéglátás ellenére a miniszterelnök feleségét, a tehetős, ám polgári családból származó Kappel Emíliát a hagyományos arisztokrácia nem fogadta köreibe (tulajdonképpen a csupán egy évvel korábban grófi címmel jutalmazott férjet sem). 24 Feltehetően hasonló ellenérzésekkel kellett szembesülnie két évtizeddel később bt. Bánffy Dezső miniszterelnök fiatal, okleveles tanítónő feleségének, Máthé Ilonának is. Minden bizonnyal hiába bájolta el kedvességével a férjéhez érkezőket, hiába készíttetett magának a millenniumi ünnepségek szigorú előírásainak mindenben megfelelő magyar díszruhát, 20 az őt körülvevő távolságtartás nem szűnt meg. Jól mutatja ezt a férj azon kezdeményezése, hogy a nagy ezredéves ünnepségsorozat kezdete előtt olyan estélyt adott, mely kerülte a fényűzést és amelyre a politikai eliten kívül számos hölgy, méghozzá polgári származású hölgy is hivatalos volt, a miniszter21 Halász Imre: Egy letűnt nemzedék. Emlékezések a magyar állam kialakulásának újabb korszakából. Bp., 1911.421.old. 25 Az ezredéves udvari ünnepségeken megjelenő hölgyek kötelező öltözetének leírását lásd például: Vasárnapi Újság, 1896. március 1., 9. sz. 140. old. A Bánífynét díszruhában megörökítő fényképet pedig lásd ugyanezen lap 444. oldalán. 26 Mikszáth Kálmán: Néhány megjegyzés a miniszterelnök estélyéről. In: Mikszáth Kálmán összes művei. 85. köt. S. a. r.: Szüleim Sz. Garai elnökné elszigeteltségét oldandó. Mikszáth szerint Bánffy ezzel a tettével „példát kívánt adni a magyar társadalomnak, ennek a szerencsétlen magyar vendégszeretetnek...". 26 Ennek ellenére ismereteink szerint Bánffyné ugyan előző nap még részt vett Dániel miniszter estebédjén, de az udvari fogadásról végül meghűlésére hivat27 kozva kimentette magát. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy nem ez volt az első példa az eltétő társadalmi osztályokhoz tartozók tudatosan kigondolt együttlétére: tizenegy évvel korábban, 1885-ben, a fővárosban megnyílt Országos Kiállítás alkalmából éppen Tisza Kálmán kormányfő volt az, aki estélyt rendezett a szervezők, a zsűri és a jelentősebb kiállítók tiszteletére. A frakkba öltözött magas rangú politikusoknak, arisztokratáknak és diplomatáknak ez alkalommal sok kereskedővel, valamint csizmában és rövid kabátban megjelenő iparossal kellett asztalhoz ülniük. A lapok azonban nem hallgatták el azt sem, hogy a 900 szétküldött meghívó ellenére csak mintegy ötszáz vendég gyűlt össze a Sándor-palota teraszán (különösen a papság és a katonaság képvi28 selői maradtak távol). Természetesen e széles nyilvánosság előtt zajló fogadások sokrétű célokat szolJudit és Rejtő István, Bp., Akadémiai Kiadó, 1992. 23-27. old. (az idézet a 26. oldalon található) 27 Budapesti Hírlap, 1896. május 6., 125. sz. 7. old. (Fogadó est az udvarnál) 28 Budapesti Hírlap, 1885. július 6., 183. sz. 4. old., Egyetértés, 1885. július 6., 183. sz. 2. old., valamint lásd Mikszáth Morzsák a Tisza-estélyről című írását: Mikszáth Kálmán összes művei. 71. köt. s.a.r.: Rejtő István, Bp., Akadémiai Kiadó, 1977. 12-14. old.
