Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)
LÁSZLÓ FERENC: Evangélikus társasélet a reformkori Pest-Budán
tek be, valamint a számos gyermek alkotta e kompakt társaság legbelsőbb körét. Hozzájuk csatlakoztak az evangélikus értelmiség legkülönfélébb kiválóságai, például az idős Schedius Lajos, az egyetemi tanár Haberern Jonathan, a Szarvasról be-belátogató lelkész-iskolaigazgató, s nagyhatású irodalmár Vajda Péter, Tavassy Lajos és Melczer Lajos, Kánya tanártátsai. Itt találjuk az újonnan Pestre érkezett fiatalokat, Markusovszky Lajost és két testvérét (József- ügyvéd, Gusztáv - teológus), Balassa Jánost és Balassa Istvánt, az ügyvédet, s Emília titkos szerelmét, Pákh Albertet. Ugyancsak gyakori résztvevői voltak e társaséletnek azok a vidéki lutheránusok, akik időről-időre belátogattak Pest-Budára, hogy ügyes-bajos dolgaik elintézése mellett, megetősítsék kapcsolataikat pesti ro konai kka 1, atyafi ságu kka 1. Úgyszintén a társaság teljes jogú tagjai voltak - mindazonáltal annak felekezeti jellegét nem gyöngítették - azok a személyiségek, akik nem az evangélikus felekezethez tartoztak, mint néhány katolikus és református pap (vagy éppenséggel az erdélyi unitárius Brassai Sámuel), vagy azok, akik csak frissen rértek át az evangélikus vallásra. így volt ez nemcsak Horárik János, a kiugrott katolikus pap, de az iztaelita felekezetet odahagyó Ballagi (Bloch) Alór és a Wohl család esetében is. Egyébiránt ez a befogadó mentalitás volt talán a legfőbb magyarázata annak, hogy az evangélikusság számos áttért iztaelitával gyarapodott ezekben az évtizedekben. Az áttértek számára nyilvánvalóan az is rokonszenves és vonzó (s egyúttal bizonnyal ismerős) lehetett, hogy az őket befogadó evangélikusság, az evangélikus társasélet valódi közösséget, „Gemeinschaftot", elsődleges csoportot alkotott, normateremtésben és csoportszolidaritás tekintetében éppúgy, mint a csoporttagok étzelmi bevonásában. Ilyen elsődleges csoportként működött a Székács József és Kánya Pál körül kialakult társaság. A csoport tátsasélete a patriarchális magyar nemesi, s a biedermeier városi, polgári-értelmiségi tátsas együttléti és érintkezési formák sikeres ötvözetét alkotta. Kölcsönös, s a hierarchikus különbségeket a bizalmasság, az összetartozás gesztusai által fölülírt vendégeskedések, közös színház- és hangversenylátogatások, szolid, zenés-táncos házi összejövetelek Melczeréknél vagy a zólyomi származású Wagner gyógyszerésznél, valamint kirándulások a budai hegyekbe, a Disznófő melletti kis tóhoz, alkották e társaság kedvelt időtöltéseit, kohézióetősítő rítusait. Fiatal és öreg, asszony és leány egyaránt megtalálhatta helyét e társaságban, s mindenki lehetőséget kapott rá, hogy képességeit kibontakoztassa, hogy - a biedermeier és a reformkor összecsengő utilitarizmusának jegyében - önmagát hasznossá tegye. E bizalmas, intellektuális ingerekben gazdag („nálunk mindenkit szívesen láttak, aki igényt tarthatott tudásta és műveltségre") , s egyszersmind érzelmileg erősen motivált körben kerültek birtokába a szereplők, elsősorban természetesen a fiatalok annak az érintkezési tutinnak, könnyed simaságnak, amely azután oly kedvelté tette őket (így Tavassy Lajost, Pákh Albertet) a pest-budai társaságban. Volt kitől tanulni19 Kánya Emília: i. m, 35. old.
