Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)
CIEGER ANDRÁS: Társasági élet „hivatalból"
mekbe, aki baloldaliakkal a szép táncosnőkről, a deákpártiakkal a jövő választásokról, a Curia tagjaival az új kinevezésekről, a dohányzókkal a Kerkapoly szakácsai által nem érintett Havanna-szivarok jóságáról beszélt, akinek mindenki részére volt mosolya, kézszorítása, bókja", mindezt kortesfogásnak is szánta és - Várady szerint - a s s ss s • • ÎÎ 32 bál már „a jövő választások nyitánya volt. Lónyay Menyhért kinevezésének pillanatától kezdve tudatosan törekedett társas összejövetelek szervezésére és igen gyakorlottan mozgott a házigazdái szerepkörben. Azt, hogy az ilyen alkalmak megteremtése egy közéleti szereplő számára szinte elengedhetetlen fontosságú, ő már feltehetően a szülői házban megtanulhatta - elég csak a reformkori barát, Madách Imre élvezetes beszámolójára utalnunk, melyet Lónyay János helytartótanácsi tanácsos báljáról küldött rokonainak 1840-ben 33 -, de minden bizonnyal hatottak rá a közös pénzügyminisztersége során szerzett tapasztalatai is a bécsi társaséletről. „Zsúfolásig telt fényes termek" Végül szólnunk kell a Monarchia politikai életének sajátos szereplői, a Habsburg-ház tagjai által a magyar fővárosban adott udva32 Várady Gábor: Országgyűlési levelek XC III. Máramaros, 1872. február 14., 7. sz. 33 Madách Imre Madách Marihoz, é. n. [1840], In: Madách Imre összes művei II. S.a.r. Halász Gábor, Bp., 1942, Révai, 921-926. old. A levelet feldolgozta: Vörös Károly: Pesti karnevál. In: u.ő: Hétköznapok a polgári Magyarországon. Bp., MTA TTI, 131-142. old. 34 Ehhez lásd például: Tarr László: A délibábok országa. Bp., Magyar Helikon,1497., 114-117. old. ri bálokról, melyek a „hivatalos" társas élet csúcsát jelentették. Tudjuk, önkényes leszűkítés ez részünkről, hiszen az uralkodó, illetve családjának tagjai Budapesten a bálokon kívül például udvari ebédeket és estélyeket is rendeztek, melyek szertartásrendje között ráadásul komoly különbségek mutathatók ki. Választásunkat mégis egyrészt a bálokon megjelenők nagy száma igazolja, mely rendszeresen 1000 fő feletti vendégsereget jelentett. Másrészt a meghívottak köte is szélesnek mondható, mert Budán az udvarképesség szigorú bécsi követelményeiből az uralkodó jelentősen engedni kényszerült, ezétt e tendezvényeket valójában nem is udvari bálnak nevezték, hanem „bál az udvarnál" megjelöléssel illették. Ez utóbbin ugyanis mindenki megjelenhetett (rangra, nemre és foglalkozásra tekintet nélkül), aki meghívóval rendelkezett és előzetesen bemutatta magát a főudvarmesternél. A helyszín kivétel nélkül a budai királyi palota volt, mely egyes vélemények szerint előkelő fekvése ellenére inkább egy „kerti villa" volt csupán. A Vasárnapi Újság pedig 1888-ban így vélekedett: „A budai királyi lakról újra bebizonyult, hogy nagyon szűk ily fényes udvar számára, mely Európa egyik leggazdagabb udvara." 37 Itt jegyezzük meg, hogy a hazai közvélemény és a po35 A bécsi és a budapesti vezető rétegek társaséletének szabályairól és szokásairól lásd például: Madaras Éva: Az „első és a második társaság" Bécsben a századfordulón. Műhely, 1993.107-111. old. (Polgárosodás és modernizáció a Monarchiában című különszám); F. Dózsa Katalin: A társasági élet szerepe a XIX. században, Budapest világvárossá válásában. In: Tanulmányok Budapest múltjából XXVIII. Bp., 1999, 303-318. old. 36 A budapesti társaság. Bp., Pallas, 1886.12. old.
