Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)
KERÉNYI FERENC: A színház mint társaséleti színtér
emblematikus produkciójuk, Paul M. Potter Trilby című darabja 1897. május 5-én került színre és többszöri felújítással összesen 170-szer játszották), hanem véglegessé vált a német színészet veresége is. A századfordulóig a Vígszínház kiváló olasz és francia vendégegyütteseket fogadott: Gustavo Salvini, Ermete Zacconi, Ermete Novelli, Gabriele Réjane társulatát; a bécsi Burgtheater 1897. évi fellépése azonban botrányba fulladt. A magyarosodási tendenciát jókor észlelte Rosenfeld-Feld Zsigmond, aki az 1874 óta németül játszó és általa 1879 óta bérelt, 1200 nézőt befogadó Városligeti Színkörben 1889-ben magyarul kezdett játszani, bár a nyelvet ő is csak 35 évesen kezdte tanulni és élete végéig akcentussal beszélte. A Városliget már a század közepe óta a kispénzű pestiek gyalog elérhető, vasárnapi kirándulóhelye volt („a zöld"), ahol ugyanakkor, a kocsikorzón, előkelő társasági élet is folyt. (Erre lásd Arany János pontos-szép versét: Enek a pesti ligetről, 1877.) A munkásmozgalmi helyszínként is számon tartott ligetben Feld a Népszínház lejátszott operett-, népszínmű- és bohózat-műsorát éltette tovább, de 40 páholya is volt színkötének, amelyek egyikében a magyar nyelvű újranyitáson ott ült családjával a prológot író Jókai Mór, Feld utánpótlásról is gondoskodott: részben a Városligeti Színkörben, részben az új Lövölde Rottenbiller utcai dísztermében 1889-től -10 Alpár Ágnes: A Városligeti Színkör 1889-1934. Bp., 1991. 21-22. old. (Színháztörténeti Füzetek 79. Kültelki színházak műsora 2.) 41 Alpár Ágnes: Az Óbudai Kisfaludy Színház 1892-1934. Bp., 1991. 33., 65. old. (Színháztörténeti Füzetek 80. Kültelki színházak magyar nyelvű előadásokat tartott - gyermekszínészckkel, gyermekeknek, rímesverses mesedramatizálásokkal szoktatva leendő közönséget. Óbudát csak vándorszínész-csapatok látogatták 1892-ig, amikor az iparosodó városrész zömmel németajkú közönségének Goldberger Imre, a textilgyáros família tagja színkört épített. A főleg népszínmű-, bohózati műsort a legsikeresebb nyáron, 1894-ben három hónap alatt 21 753 fizető néző látta. 1897-ben Serly Lajos zeneszerző, Feld egykori városligeti karnagya egy bőrgyári raktárépületből alakította ki a Kisfaludy Színházat. A 450 férőhelyes színház páholyaiban a megnyitón ott ült a belügyminiszter (1907-ig a színházak őhozzá tartoztak), a kultuszminiszter, a főkapitány és a Nemzeti Színház igazgatója is: az ötödik fővárosi kőszínházat ünnepelték. 41 Pesten pedig megkezdődött a Nagykörúton kívüli városrészek színházi ellátása, a külső Erzsébetvárosban, az Izabella téren ugyanebben az évben megnyílt Magyar Színházzal, amely - már a 20. század jeleként - a nagyhatalmú Rákosi-Beöthy család részvénytársasági vállalkozásaként alakult. 42 A századfordulóra a színház a társadalmi nyilvánosság bevett fóruma lett; kialakult, megvalósult Budapesten is Paulay Ede 1883-as jóslata: „Minden főváros egyik főkelléke, hogy minden rendű lakosának igényeihez szabott színházai legyenek..." 43 műsora 3.) 42 Rajnai Edit: A Magyar Színház = Magyar színháztörténet 1873-1920. Szerk. Gajdó Tamás, Bp., 2001.175-176. 43 Paulay Ede írásaiból. Szerk. Székely György., Bp., 1988.121. old. (Színháztörténeti Könyvtár 17.).