Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)
WAKTOR ANDREA: „Kegyelmes Büzérnagy!... Én ábrándozom a bécsi szép napokról."
tette, melyből szívesen szemelgetett, hogy alattvalóiban a gyanús szín és szagok iránti » 37 érzék kicsapongásait ébren tartsa . Ebben az „ébren tartásban" nagy szerepet játszottak udvari poétájának, Réthy Lászlónak fellépései, amelyek szorosan hozzátattoztak a büzérnapokhoz. A „tábori lantos" civilben a Nemzeti Múzeum segédőre volt, tudós numizmatikus, aki a „keresztségben" a Lőwy Átpád nevet kapta, és kötelessége volt a büzérek szórakoztatása. Horánszky a legfeszélytelenebb látogatónak nevezi, akinek teljesen mindegy volt, örömmel látják-e vagy sem, ment Bécsbe akkor is, ha ott semmi dolga nem akadt 38 . Versei révén jogot fotmált az ingyen kosztra-kvártélyra, nem törődve a stílusa tisztátalansága ellen tiltakozókkal. Horánszky meglehetősen fanyalgó véleményét a levelek nem támasztják alá: Thallóczy kifejezetten szeretettel írt Lőwyről annak halálakor, s a társaság és Réthy összetartozását hangsúlyozta. A fizetés elmulasztásának valószínűleg súlyos anyagi okai voltak. Réthy állandó pénzzavarral küzdött, először felesége betegsége, majd 1893-ban bekövetkezett halála után lánya neveltetési költségei miatt. Fennmaradt olyan levele, amelyben kölcsön kell kérnie, hogy a Magyar Történelmi Társulat tagsági díját, a 7-8 forintot be tudja fizetni. így már érthetőbb, miért indult verseivel vándorkőrútra az országban, ahol hallgatósága és honorálőja mindig akadt trágár szavakban és témákban bővelkedő „fekete" és magasz37 Horánszky Lajos: Magyarok Bécsben, Károlyi Árpád és Thallóczy Lajos köre. Bp,, 1941., Thallóczy Lajos-Társaság kiadványai 10., 14. old. 38 Horánszky Lajos: Magyarok Bécsben, Károlyi Árpád és Thallóczy Lajos köre. Bp., 1941., Thallóczy tos mondanivalójú „fehér" verseinek egyaránt. Ezek voltak az úgynevezett Lőwy-esték, amelyek mindig nagy mulatozásba torkolltak. Réthy többször kérte Thallóczy segítségét: 1896-ban a Magyat Nemzeti Alúzeum igazgató őri állásának megszerzéséhez, 1899-ben egyetemi katedrára jutáshoz, de Thallóczy nem akart vagy nem tudott segíteni. Amikor azonban Réthy 1914-ben légcsőfákban meghalt, így írt róla Takátsnak: „Sok jó órát töltöttünk együtt, s emlékét mi őtizzük meg a leghívebben. Egyike azoknak, a kik hiányoznak, ha már nincsenek. Egyetlen volt a maga nemében, Löwy Árpádunk többé nem lesz." 39 Bár tervezték, hogy méltó emléket állítanak neki, s a megvalósításhoz megnyerték Bárczy polgármestert, aki szintén gyakori látogató volt a tanyán, s Lőwy verseinek nagy kedvelője, de a világháború kitörése, s a kör felbomlása azután ezt a tervet semmissé tette. A féktelenség keresése, a hangos tarkaság igénylése Thallóczy jellemének része volt, mint ahogy az is, hogy a rangkülönbségek nem feszélyezték. Asztalánál megjelent „népét" alattvalóként kezelte, gyakran tréfái áldozatává tette. Teljhatalmú úrként viselkedett, s tekintélye, társadalmi befolyása okán, s mert tudták, hogy szarkazmusa jó lelket takar, még a megbántottak sem nagyon mertek szólni ellene. Ugyanakkor voltak csendes „családi vacsorák" is, amikor a gazda gyakori külföldi utazásairól mesélt, s valószínűleg ilyenkor cserélhettek eszmét tudományos kérdéLajos-Társaság kiadványai 10., 29-30. old. 39 Thallóczy Lajos levele Takáts Sándorhoz, Bécs, 1914. november 24., OSZK Kézirattár, Levelestár, 21. levél.
