Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)

WAKTOR ANDREA: „Kegyelmes Büzérnagy!... Én ábrándozom a bécsi szép napokról."

szinte testvérként szerették egymást. E kivételesen bensőséges baráti viszonyt érzékelteti a következő levélrészlet, amelyben Károlyi egy dedikált könyvet köszön meg: „Elhidd Aggkám, hogy e kedves kis könyv lesz könyvtáram legszeretettebb bijouja s fogadd fotró köszönetemet gyöngédségedért, szeretetedért és jó kívánságaidért, a melyeket lelkemből, lelkem legmélyéből viszonzok! Hű ragaszkodással ölel agg és mafla ... Pátsered."

1 Károlyi a tudományos és írói kérdésekben szaktekintélynek számító, tiszta emberségű, végtelenül korrekt tudós volt, Thallóczy pedig inkább a gyakorlatias, a társasági életben vezető szerepet betöltő, vonzó különc, aki sikeres karriert és jobb anyagi körülményeket ért el. Thallóczy, vagyis az 1857-ben, Kassán született Strommer Lajos német tisztviselő-családból származott, és tanulmányai során lett harcos magyarrá. Húszévesen már Thallóczyként szerepelt, bár a névváltoztatást sosem kérvényezte hivatalosan. A magyar név állítólag onnan származott, hogy amikor Thaly Kálmánt, atyai barátját kérte, hadd vehesse fel az ő nevét, Thaly ezt válaszolta: „Válassz magadnak, öcsém, más nevet a magyar történelemből, amellyel megelőzhetsz egy lóhosszal."

11 Az egyetem elvégzése után először az Országos Levéltár tisztviselője lett 1877-ben. Innen nevezték ki 1885-ben az Udvari Kamarai Levéltár igazgatójának Bécsbe. Ettől fogva volt állandó lakása itt, először az Ungarngasse 47-ben, majd a Traungasse 1. szám alatt io Károlyi Árpád levele Thallóczy Lajoshoz, Bécs, 1913. október 4., OSZK Kézirattár, Levelestár, 13. levél, n Thallóczy Lajos a baráti kör tükrében. Közread., bevez. Traeger Ernő, Bp., 1936., 8. old. bérelt házat, amelyet a „magyar tanyaként" emlegettek a kortársak. Eleinte a társasági életet számára főleg az jelentette, hogy rendszeresen járt ebédre, vacsorára főnöke, Kállay Benjámin házába, családja körébe. Az egész családdal nagyon közeli, szívélyes kapcsolatba került, dacára annak, hogy elöljárója - nehéz természete, tépelődésre, elkedvetlenedésre hajlamos lelkialkata miatt - többször is, hosszabb időre megszakította vele a bizalmas érintkezést. Kiszámíthatatlan bizalmatlankodásaik, eltávolodásaik ellenére Thallóczy Kállayt tartotta „élete koronájának"

12

, s halálát óriási személyes veszteségként élte meg. Képességeit, Magyarországért végzett tevékenységét rendkívül nagyra tartotta. Társasági szempontból is erősen kötődött hozzá és Szögyény-Marich Józsefhez, még az ünnepeken is főnökei családi köre jelentette számára az igazi ünnep helyszínét: „A karácsonyestét nem tölteni el vígan. Távol minden agglegényi szentimentalizmustól keresem a társaságot, mert minden ösmerősöm és barátom elszéledt. K-yéknál nem tárták meg 24-én a karácsonyt, hanem elhalásztak szombatra. Elmentem tehát Szögyényiékhez, a hol a gyermekek örömét szemlélvén, maradtam 9-ig, aztán otthon lapozgatám a Russicákat. Bár édesanyjával és testvérével jó viszonyban volt, az ünnepeken nem látogatta őket. Az 1889-es szilvesztert például Budapesten töltötte, Hampelék családi körében. A Pulszky-családdal, különösen 12 Horánszky Lajos: Magyarok Bécsben. Károlyi Árpád és Thallóczy Lajos köre. Bp., 1941. 25. old. 13 Thallóczy Lajos naplója, OSZK Kézirattár, Quart. Hung. 2459,1. kötet, 126. old.