Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)

CSÁSZTVAY TÜNDE: Szalon-Garnitúra

kapott többé meghívót a Feszty-házba. [...] Csak társadalmilag, lelkileg egyaránt független művészemberek merhettek felülkerekedni ennyire a nagyvilági élet szokványos szabályain, s a rangokon, címeken, formákon."

41 Már Masa is úgy vélte, hogy „a Fesztyszalon valójában több rétegből és csoportból állt. Volt közéleti, írói- és irodalom-politikai, képzőművészeti stb. csoportja. Ezeket általában külön-külön hívták meg, ha csak nem vezette Apámat éppen valami közös tárgyra való összehívás szándéka, vagy egyenesen valami nagy »békéltetés.«"

42 A részleteikben sokszor szétfelé mutató visszaemlékezések és Feszty magánlevelezése ugyanezt támasztják alá. A Fesztyszalonban valóban sokrétű és különböző funkciójú, a vendégkört tekintve más-más összetételű események zajlottak. Nyilván ez is magyarázza, hogy még olyan, viszonylag egyszerű kérdésekről sincs egyezség, hogy például mit ettek-ittak az összejöveteleken. A rokonok visszatérő állítása szerint míg Fesztyék pokoli pénzeket herdáltak el a vendégeskedésre, s ezenközben folyamatosan ostorozták Rózát csapnivaló háziasszony-volta miatt, addig Fesztyék és a Fesztyék pártján állók állandóan azt fejtegették, hogy a szalonbeli élelmezést milyen „ötletesen, egyszerűen és olcsón" oldották meg. Valószínűleg ez a két forrás táplálja, hogy többen olyan (igaz vagy sem) vad emlékeket őriztek, hogy „Róza asszony sült krumplit tálalt fel szilvalekvárral, vagy amit a kifosztott kamra kínált" vagy csak egyszerű sóskiflit, sós pereli Feszty—Ijjas, i. m., 1966. 63. old. 42 U.O., 63-64. old. - „A békéltető akciók" legismertebb példájának Gyulai Pál és Szilágyi cet vagy virslit szolgáltak fel, vagy önmagukat kiszolgálva ilyen menüből választhattak.

43 Feszty Masa szerint: „ötleteikkel néha olyan hangulatot teremtettek Szüleim, amit Dárius minden kincsével sem lehetett volna elérni. Ilyen volt például a »Glieder Puppe«-vacsora. A Glieder Puppe egy drótra dolgozott rongybaba, amelyet a festők használták, amikor egy arckép befejezésekor már csak a hátteret festették. Az esten a parasztmenyecskének felöltöztetett babát maguk közé ültették, beszéltek hozzá, mintha élne - s elfogadták a kosarában felszolgált perecet, kiflit, virslit." Bizonyos, hogy a szalon vonzereje tényleg nem a feltálalt étkek különlegességében vagy gazdagságában állt, de Róza - esetenként szinte kérkedve ezzel - el tudta hitetni, hogy ez is a szalon extravaganciájának és modernségének bizonyítéka, s még ezt a kifogásolnivalót is fel tudta használni a szalon imázsának erősítésére: arra, hogy a szalon vendége számára szellemi, s nem földi táplálékot nyújt. Arra pedig, hogy ez mennyire jól sikerült, talán az a legfőbb bizonyíték, hog)' a sok-sok visszaemlékezőből szinte alig volt, aki fontosnak tartotta erről szót is ejteni. Az ételek mellé főként Jókai svábhegyi borát kínálták. Nagy vita alakulhatna ki abból, hogy a szalonban szolgáltak-e fel pezsgőt. Pékár Gyula és Mikszáth Kálmán szerint például igen, Feszty Masa szerint viszont soha.

44 Flasonlóan nehéz kérdés, volt-e tánc valaha is a szalonban. Masa szerint anyja gyűlölt táncolni, és soha nem engedte volna meg, hogy szalonjában ilyesmi Dezső meghívása számított. 43 U.O., 65. old.