Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)

CSÁSZTVAY TÜNDE: Szalon-Garnitúra

vendégfogadási célokat is szolgált. Jókai nagy dolgozószobájának az ebédlőhöz közeli sarkában állt a két híres tarokk-asztal. [...] Jókai nagy dolgozószobájából »nyilik balra egy ajtó, amely a költő kék szövettel bevont hálószobájába vezet. Egyszerű faragott ágy van benne, felette édesanyja és felesége arc­képe. Egy pár szék, egy asztal még, s ennyi az egész.« 28 Az író lakosztálya eredetileg mindössze két — igaz, nagy méretű - szobá­ból állt, ezt 1894-ben a hálószobából nyíló további kis szobával és egy igen kis méretű fürdőszobával egészítették ki. A dolgozószobához ellenkező oldalon csatlakozott a nagy ebédlő. [...] A tervek azt valószínűsítik, hog)' az emeleti ebédlő közös lehetett, az eredeti és a módosított terven is csak egy ebédlő szerepel, mind­két terven az emeleten, a dolgozószoba és a műterem között." 29 Az alsó szinten Fesztyék lakrésze ötszo­bás volt, később a Masa érkezése előtti át­építéskor alakítottak ki benne még egy hátsó szobát és egy fürdőt. Fesztynének egy zöld kátpitos külön szalonja is volt, amelynek falát jó nevű festők ajándékképei díszítették. Gozsdu Elek szerint „különös varázsa volt ennek a szobának. [... ] volt egy egyméteres fülkéje, a fülke ívelt volt, és a padkáján állott egy gyönyörű fehér márvány mellszobor, amely Jókai Rózának az édes­anyját [!] ábrázolta, és ezt a szobrot a mi Stróbl szobrászunk alkotta. [... ] A mellszo­bor körül apró villanykörték voltak elrejtve és fényglóriában ragyogott a fehér már­28 A Gábor Eszter által idézett cikkrészlet lelőhelye: Szívós, i. m., 922-923. old. 29 Gábor, i. m., 47. old. 30 Kertünk Istennel határos. Gozsdu Elekes WeiszAnna levelezése. 1906-1915. Bp., 2001. 664. old. (A vány..." A műtermet a lakórésszel csúcs­íves törpeárkád attikájú bejárati rész kötöt­te össze. A lakás központi tere azonban hangsúlyo­zottan a műterem volt. Míg a korabeli ven­dégek még érezték-értették a villa berende­zésének emberi-művészi-nemzeti megala­pozottságú átgondoltságát, műtárgy-voltát, addig a kései olvasók és elemzők többször úgy gondolták, hogy a műterem berendezé­se valami eklektikus összevisszaságot, illet­ve művi keresettséget mutatott. Pedig Feszty valószínűleg - ugyanazzal az aprólé­kos utánajárással és komoly történeti-gya­korlati felkészüléssel, ahogy valamivel ké­sőbb a Körkép készítésekor tette - minden egyes bútor, tárgy és díszítőelem helyét nagy műgonddal előre megtervezte, kike­reste és úgy helyezte el. 31 Fesztyéket ugyanis bevallottan a nem­zeti szalon, azaz a Nemzeti Szalon megte­remtésének gondolata vezette. A Nemzeti Szalonnak pedig minden részletében és minden elemében - a korabeli divat diktál­ta eszközök mellett, esetenként pedig épp annak ellenére - a nemzet felvirágoztatása és a nemzeti jövő érdekében tett erőt és te­vékenységet kellett szimbolizálnia. Ebből a szempontból - a szalonélet megindítása­kor és korai szakaszában legalábbis - hihe­tetlen jelentőséggel bírt a már életében nemzeti eteklyeként, szimbólumként tisz­telt, a 100 kötetes díszkiadását ünneplő Jó­kai (és lakrésze), és a kicsit kevésbé köz­ponti helyre, egy női budoár intimebb teré­továbbiakban: Gozsdu, i. m.) 31 Feszty - mintha csak számadással tartozna ­leveleiben folyamatosan tájékoztatta Justhot a frissen beszerzett bútorokról.

Next

/
Oldalképek
Tartalom