Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)

CSÁSZTVAY TÜNDE: Szalon-Garnitúra

bitusú, származású, nézetű és véleményű embereket. Ennek talán legjobb példája, hogy még azt is elérte, hogy Gyulai egy-egy esetben megjelent a Jókai—Feszty-villában, holott köztudomású volt, hogy Jókai és Gyulai mennyire nem kedvelték egymást. Feszty arra is képes volt, hogy érvényes válaszokat fogalmazzon meg azokra a kihívásokra, amelyeket a reformkori művészeti-irodalmi intézményrendszernek a kiegyezés utáni korszakban való újraépítése és modernizálási folyamata állított, ráadásul sikeresen össze tudta toborozni a művészeti áruk kínálatát nyújtó és az ezt finanszírozni tudó fizetőképes kereslet képviselőit. Nem elégedett meg azzal, hogy csupán a maga pénztárcájába gyűjtögesse a pénzt, de nagyobb tömegeket és pénzeket is sikerült megmozdítania a művészet ürügyén. Látványos, „meglepetést tartogató" akcióival saját korában páratlan módon össze tudta terelni, barátkoztatni és vegyíteni „a főrangúakat és a polgárokat," illetve a művészeket és a közönséget. Biztos lábon állt a való életben, így pompásan lehetett vele dolgozni, ha azokról a gyakorlati kérdésekről esett szó, amelyek szükségesek voltak ahhoz, hogy a műtárgy-előállítás és a művészeti mecenatúrarendszer átalakulása igazodjon a polgári viszonyokhoz és valamiképpen betagozódjon a piacosodási szisztémába.

12 Feszty egyik kedvenc mulatságáról, a művészestélyek szervezéséről, ahol összehozta a fizetőképes vásárlóközönséget meg 12 A művészeti egyleti, társasági mecenatúrarendszer kialakulásáról és benne Feszty Árpád szerepéről bővebben: Császtvay Tünde: Laczikonyha, kothurnus, tülök. Nemzet- és lélekmentő műpártolás-próbálkozások a XIX. századvégi a művészvilág tagjait, Lyka Károly így vélekedett: „Derűsebb esetek azok a művészvigasságok, amelyeket a közönség részvételével rendeztek, féligmeddiga müncheni Fastnacht, féligmeddig a párizsi Micaréme emlékeként. Ezeknek a mulatságoknak Feszty Árpád és Stróbl Alajos volt a főmestere, a színhely pedig az Epreskert, ahol a Mintarajztanoda és mesteriskola növendékeinek voltak munkatermeik. Olykor hetekig dolgoztak a regényes kert fái és épületei közt festők és szobrászok, hogy fantasztikus színhelyét formálják a jelmezes mulatozásoknak. Ezekkel sikerült a közönséget a művészek közé vonzani, ami tulajdonképpeni céljuk volt, igaz, hogy csak időlegesen. De egyben jellemezte korszakunk dáridós kedvét, a nagyon elharapódzott kivilágos-kivirradtig való mulatozásokat, híres táncokat, nagystílusú cigányozásokat. Akkoriban ezt magyarosnak vélték."

13 Ennél azonban bizonyosan többről volt szó. Feszty Árpádban - neveltetése mellett leginkább Justh Zsigmond, Batthyány Géza, Mednyánszky László, Czóbel István hatására - komoly hazafias érzelmek és őszinte nemzetféltő buzgalmak éltek, amelyek leginkább - némileg vulgarizálódott módon ugyan, de - a századvég magyar arisztokráciájának újkonzervatív eszmeköréből táplálkoztak.

14 Feszty szinte itta Justh Zsigmond - erősen Taine miliőelméletének rendszerébe simított - társadalomreformról szóló elképzeléseit s - Justh közvetítésén keresztül - Mednyánszky sóMagyarországon. In: Mednyánszky László-katalógus. Bp,, Kossuth Kiadó - Magyar Nemzeti Galéria, 2003. 89-100. old. (A továbbiakban: Császtvay, i. m.) i3 Lyka Károly: Közönség és művészet a századvégen. 1867-1896. Bp., 1947. 27-28. old.