Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)

SALY NOÉMI: „Ide minden rangú ember és mindkét nem eljöhet..."

nelmc során kisebb módosulásokkal, de mindvégig megmaradtak. Közhelyszerűen 19. század végi keletkezésűnek tekintett sajátosságai már sokkal korábban is tetten érhetők és szinte változatlanul megfigyel­hetők. Ilyen sajátosság egyebek közt a kávé­házi demokrácia, a szakosodott törzskávéhá­zak egyedülállóan nagy száma, valamint a női közönség jelenléte. A kávéházi demokrácia A pesti kávéház kezdettől meghökkentően vegyes képet mutat. Robert Townson an­gol utazó sokat idézett megfigyelései sze­rint 1793-ban „ [...] ide, a kontinens szoká­sainak megfelelően minden rangú ember és mindkét nem eljöhet, s a fodrász púde­res kabátjában, meg az öreg kofaasszony is eljön, hog)' kávéját fogyassza, vagy tozsóli­sát igya, akárcsak a grófok vagy a bárók." 1 Ehhez a nagymértékű demokratizmus­hoz biztosan hozzájárult az is, hogy az üzle­tek a fogadókhoz kapcsolódva elsősorban a város szélén és a parton összpontosultak. A 19. századra már kialakul az egyes kávéhá­zak sajátos arculata, ám az alábbi hírből az derül ki, hogy a domináns közönség - ese­tünkben a fiatal értelmiségiek — mellett még egy olyan elegáns üzletben is, mint a Pilvax, tetszett, nem tetszett, ott tanyáz­tak a nép legegyszerűbb gyermekei. „... a török császár az európai statusquo egyik legjelentékenyebb tényezőjének hadat 1 Idézi Trencsényi Waldapfel: A régi Pest-Buda. Bp., 1944. 26. old. A Nagyhíd utcai „Márványos üzent (...) A fontos európai tényező, mellyről szólunk, a világhíres Pilvvax ká­véház, a hatalmas nagyúr pedig annak rózsa­piaczi collegája a derék törökcsászár. Mond­ják, hogy a fiatalság egy része oda hagyta vol­na uri utczai tanyáját, s azt az emiitett rózsa­piacival cserélte föl... ha a hitnek hitelt adhatni, az elpártolok azt vették volna rossz néven kávésunknak, hogy azon »szent hely« küszöbén oily halandók is merték betenni lábaikat, minők egy szabólegény avvagy varga vagy épen bérkocsis. Nekünk, kik a társalgási aristocratiának nyilt barátai va­gyunk, lehetetlen rosz néven vennünk a fi­atalságnak ezen aristocraticus demonstra­tióját csak azt nem tudjuk egészen megfog­ni, hogy azok, kik a Pilwaxnál a commu­nismusi elemet repraesentálták, hog)' mondom épen azok válnak el atyjoktól illy anti-communistai indokokból." 2 Idézetünk arra ad példát, hogy valakik szabad elhatározásukból csoportosan kima­radnak egy helyről a közönség összetétele vagy annak kedvezőtlen megváltozása mi­att. Arra nézve, hogy valakiket kizártak vol­na a kávéházból, a 19. századból egyetlen­egy adatot találtunk, melynek megfogal­mazása enged ugyan következtetni vala­melyes általánosságra, ám ezt semmiben más forrással nem tudjuk megerősíteni: „Domián ur, előbb pesti szabó, az angolki­rályné fogadóban megnyitotta csinos kávé­házát, mcllynek érclekében ő- t. i. Domián ur - Parisban volt, a honnan is azon egyet­len tapasztalattal tért vissza, hogy - a zsi­kávéházról", a Kemnitzerről van szó. 2 Honderű, 1846. június 2., 434-435. old.

Next

/
Oldalképek
Tartalom