Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)
DEDE FRANCISKA: A szalonember: Justh Zsigmond
Tervéhez mindenekelőtt olyan tekintélyes, befolyásos és állásuknál, rangjuknál és személyüknél fogva kikezdhetetlen társasági hölgyekre volt szüksége, akiknek támogatása további pártolókat jelentett: egyszerre győzte meg a kétkedőket és mutatott követendő példát az egyébként mozdulni nem akaróknak. Végül is a kultuszminiszter felesége, valamint néhány arisztokrata társasági hölgy pártfogása hathatós segítséget jelentett. 73 A Műbarátok Köre végül 1890 márciusában a Zeneakadémia Dísztermében alakult meg. A műpártoló egyesületnek négy bizottsága működött: az irodalmi, a zenei, a képzőművészeti és az iparművészeti. Tagjai előadásokat, kiállításokat, hangversenyeket rendeztek, pályázatokat írtak ki, támogatták irodalmi és zeneművek megjelentetését, részt vettek országos ünnepségek rendezésében. Elnöknővé gróf Dessewffy Aurélnét válaszai 74 tottak. Justh tégtől dédelgetett terve azonban továbbra is az igényes szalonélet és ezen belül is egy irodalmi szalon megteremtése maradt. Bár társasági szalonok léteztek, mint Gsáky Albinnéé vagy Pejacsevich Katinkáé (itt fogalmazódott meg a Műbarátok Köre ötlete), olyanra vágyott, amelyben - továbbfejlesztve az általa oly nagyra becsült Wohl-nővérek estélyeit - a születési és szellemi arisztokrácia feszesség és kényszeredettség nélkül, szabadon találkozhat. A megvalósításra Csáky Albinnét nyeri meg, aki 1890-ben az akkor induló űj hetilapban, // Hét-ben megjelent cikkében mintegy megnyitja saját szalonját az íróvilág előtt. A válasz a szinte teljes és (éppen az írók részéről) gőgös elutasítás lesz. Justh ezután is tovább látogatja a társasági szalonokat, de érdeklődési köre fokozatosan kiszélesedik, sőt elfordul a felsőbb köröktől. Egyre inkább a birtokán élő parasztok élete és kultúrája foglalkoztatja, s utolsó regényében, a Fuimus-ban már a paraszti életvitelben és a paraszti erőben látja az eljövendő nemzedékek „gyógyulását". 75 A Párizst és Hazai Napló idejében azonban még a Társasághoz fordul. Megkeresi azokat az embereket, akik az eszméit, ötleteit megvalósítják és továbbviszik. 0 a társaság kovásza. Talán korai halálának tudata sem engedte, hogy saját életével kapcsolatban hosszú távra gondolkozzék, ezért is keresett olyanokat, akik céljait továbbviszik, s ezért is élt felfokozott, hajszolt életet. Életművét tekintve három embernek is elegendő munkát végzett el rövid ideje alatt. Kötelességnek fogta fel a társasági életet, nemcsak presztízsből vagy szótakozásból járt társaságba, hanem ott találta meg a céljaihoz szükséges 73 „[Zichy Irma] egyik lactora a mi egyletünknek. Az ő és Dessewffy Pálma kedvező sociális hatása tette lehetővé, hogy az idén valamiféle formában létre jöjjön ez plánum, hogy az az eszme, amely már a debating soc. alapításánál megszülemlett agyamban, most testté válhassék.", Justh Zsigmond naplója..., 335. old. 74 Lásd bővebben: Császtvay Tünde: Laczikonyha, kothurnus, tűtök. Nemzet- és lélekmentő müpártolás-próbálkozások a XIX. század végi Magyarországon. - Mednyánszky László katalógus. Bp., Kossuth Kiadó és Magyar Nemzeti Galéria Kiadó, 2003. 89-100. old. 75 Halász Gábor, Justh itthon = Halász, Lm., 289-299. old.
