Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)
DEDE FRANCISKA: A szalonember: Justh Zsigmond
A paloták, műtetmek, kávéházak mellett „külső helyszíneken" is él társasági életet: a Városerdőn például, ahová barátaival kikocsiznak, sétálgatnak, s egyszer reggeliznek is; a Kugler cukrászdában vagy a lóversenypályán, amit - mint írja - nem szeret: „A verseny unalmas, roppant sokan. A leányok mind rosszul néznek ki, nem állják ki a »plein air« világítást. A nagyon tüzes vér bibircsókot támaszt. Ki nem állhatom a versenyeket, az embert minden oldalról lökdösik, lejárják a tyúkszemeit, hallgatják mit beszél, minden mozog és nyugtalan, mindenki lármázik és szalad, sehol egy nyugodt pont, senkivel egy nyugodalmas conversatió." Az egyetlen helyszín, amely sokkal nagyobb jelentőséget tölt be pesti, mint párizsi életében, az otthona. Fogadónapjain, péntekenként rendszeresen összegyűlnek nála férfibarátai, ismerősei: Csáky István, a kultuszminiszter fia, Hubay Jenő zeneszerző, Flesch (Feledi) Tivadar festőművész, Burger Lajos, Batthyány Géza, Ábrányi Lajos, a Zay-fivérek, Szana Tamás, Bródy Sándor, Vadnay Tibor, Gozsdu Elek, Prém József, Koróda Pál. Ezeken a találkozókon elsősorban irodalomról esik szó, s nem ritka, hogy heves viták kerekednek. Máskor is hív magához vendégeket, például esti teára. Ilyenkor Csáky, Batthyány, Széchenyi, Zay, Cebrián, Zichy, Nádasdy, Pállfy, Révay, Nyáry, Almássy, Szmrecsányi 66 Justh Zsigmond naplója..., 369. old. 67 „Jellemző a magyar művészi viszonyokra, hogy e kiállításon a kormány nem talált érdemesebb dolgot megvételre, mint egy szarkát - egy piciny, elég jól festett vázlatocskát. Amellyel aztán Szalay Imre mindenütt eldicsekedett, hogy a »szarka az már biztos!« Pedig 2000 írtért 15-20 olyan vázlatot neveket jegyez fel a naplójába. Itt is feltűnnek ugyan az irodalmi és művészvilág képviselői, de jóval kevesebben, mint a „péntekeken". Politikáról, gazdasági kérdésekről is beszélgetnek ilyenkor. És mindeközben itthon is fáradhatatlanul végzi kultúrmisszióját. Nemcsak találkozási lehetőségeket teremt - akár saját lakásán - a művészkörök tagjainak, hanem maga keres meg írókat, művészeket, hogy kapcsolatokat építsen ki. Szervez, javasol, agitál. A Fehér Kereszt Egylet gyűlésén például (amelynek bizottsági elnökévé választották) az egylet javára - párizsi mintáta - jótékony célú művészestély szervezését javasolja. A párizsi minta átszövi életét, gondolkodását. Hivatását abban találja meg, hogy a társasági és a művészi élet előmozdítója legyen. Barátaival kiállításokra, hangversenyekre jár (igen határozott - és lesújtó — véleménye van a kormány kultúrpolitikájáról 67 ), rendszeresen olvassa a legújabb könyveket, saját műveiből dedikált példányokat küld barátainak. Leveleiben újonnan megjelent műveket javasol olvasásra, a költő Czóbel Minkát ő ajánlja majd be Kiss Józsefnek (és ír róla cikkeket). Az egy évvel a Hazai Nap ló megírása után, 1890-ben induló, és hamar népszerűvé váló közéleti és irodalmi hetilap, A Hét állandó munkatársa lesz. A szerkesztő Kiss József frissen megjelent külföldi novellákat két tőle lapja lehetett volna megvenni, hogy összecsoportosítva a magyar nemzeti múzeum egyik örökbecsű gyűjteményét képezte volna. Mert e vázlatok Mészöly legjobb dolgai [...]" - írja Mészöly Géza kiállítását meglátogatva. Justh Zsigmond naplója..., 326. old.
