Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)

DEDE FRANCISKA: A szalonember: Justh Zsigmond

megragadja az orosz szobrász egyénisége, életszemlélete. Művésztársait (többek kö­zött Sarah Bernhardt-ot és a festő Georges Clairint) is elviszi hozzá. 39 Bizonyára nem véletlen, hogy a napló ta­lán legszebb enteriőr-leírásai éppen Anto­kolszkij lakásához és műterméhez kapcso­lódnak, Justh ("Paine jó tanítványaként) különösen érzékeny a neki fontos emberek környezetére. Emberes lakóentetiőrje egy­mást értelmezik a szemében. A napló híven érzékelteti, hogy e megismerés és megér­tés lehet fokozatos (mint Satah Bernhardt és palotája esetében), de lehet rádöbbe­nésszerű is. „Egészen ilyennek képzeltem lakását - amely mindenesetre egyike a leg­szebbeknek, amelyet valaha láttam. Sötét­zöld bátsony borítja a falakat, halvány alma­piros a másik szín, mely a nagy termet do­minálja. Egy régi szövetektől borított osz­lopon régi bronz lámpa, amely halványpiros derengő mysticus fénnyel borit be min­dent. Igen sok bronz és ivoire. 40 Többnyire byzanci dolgok és a renaissance előtti kor­ból való olasz és német régiségek. A terem világítása színei tónusa olyan, mint az orosz puszták estalkonya lehet, komor, de amel­lett hangulatos elhaló színek — Tudja Es­ten mért, de olyan hangulatot éreztem, mit már rég nem. Az első percben alig tudtam szólni. De hát Antocolski nem azok közül való, akiknek beszélni kell, hogy az embet * »41 megértesse magát. Justh külön figyelmet fordít arra, hogy bemutassa a neki tetsző műalkotásokat. Nemcsak a kiállításokon vagy egy-egy mű­gyűjtő (legyen akát sznob, a divatot követő gazdag parvenü) gyűjteményében látott festményeket írja le részletesen, hanem megörökíti a műtetmekben érzett hangu­latokat is. A hangulat egyébként is döntő fontosságú számára. Csak azt érzi közel magához, aki érzéseket, igaz érzéseket tud kifejezni és megragadni vagy benne életre kelteni művészetével: Antokolszkij e kivá­lasztottak egyike. „Minél sötétebb lesz, annál phantastikusabbá válik az óriási atelier. Az összegörnyedt beteg, bűnös, kétségbeesett Mephisto mereven mereszti reánk üres szemeit, míg a másik oldalról a magas méltóságteljes Christus hosszú le­csüggő fehér leplében, összekötött kezei­vel mifelénk tart, reánk néz s mintha még összébb húzta volna szemöldökeit. Amott rettenetes Iván fenyeget - mindjárt fel­emelkedik székéről és nekünk rontva végig korbácsolja ezt a haszontalan, beteg, bűnös művész csőcseléket. [...] És amott a sze­gény Ophélia — mereven gondolat nélkül bámul reánk s elmondja, hogy még a virá­gok, a madárdal sem tehet semmit azért, aki szeretve nincs — és most az éj mind jobban leszáll, mintha mind e szobrok meg­mozdultak volna s mind elmondva az esz­mét, amelyet kifejeznek, felénk közeled­nének, mind, mind. [... ] És most az utolsó szoborhoz mentünk, az ülő Christus szo­borhoz, amely kitárja két karját és jóságo­san nez le - mireánk. 39 A Justh-naplók 1977-es kiadásának címlapján szereplő fényképen egy Mefisztó-szobor és a vele szemben, hasonló pózban kuporgó Justh látható. A szobor Antokolszkij akotása. A kép annyira népszerű lett, hogy Wohl Janka Justhhoz címzett leveleit nem egyszer „Kedves Mefisztó!" megszólítással kezdi. 40 elefántcsont 41 Justh Zsigmond naplója.. .,36. old. 42 Justh Zsigmond naplója..., 105. old.

Next

/
Oldalképek
Tartalom