Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)

DEDE FRANCISKA: A szalonember: Justh Zsigmond

megragadja az orosz szobrász egyénisége, életszemlélete. Művésztársait (többek között Sarah Bernhardt-ot és a festő Georges Clairint) is elviszi hozzá.

39 Bizonyára nem véletlen, hogy a napló talán legszebb enteriőr-leírásai éppen Antokolszkij lakásához és műterméhez kapcsolódnak, Justh ("Paine jó tanítványaként) különösen érzékeny a neki fontos emberek környezetére. Emberes lakóentetiőrje egymást értelmezik a szemében. A napló híven érzékelteti, hogy e megismerés és megértés lehet fokozatos (mint Satah Bernhardt és palotája esetében), de lehet rádöbbenésszerű is. „Egészen ilyennek képzeltem lakását - amely mindenesetre egyike a legszebbeknek, amelyet valaha láttam. Sötétzöld bátsony borítja a falakat, halvány almapiros a másik szín, mely a nagy termet dominálja. Egy régi szövetektől borított oszlopon régi bronz lámpa, amely halványpiros derengő mysticus fénnyel borit be mindent. Igen sok bronz és ivoire.

40 Többnyire byzanci dolgok és a renaissance előtti korból való olasz és német régiségek. A terem világítása színei tónusa olyan, mint az orosz puszták estalkonya lehet, komor, de amellett hangulatos elhaló színek — Tudja Esten mért, de olyan hangulatot éreztem, mit már rég nem. Az első percben alig tudtam szólni. De hát Antocolski nem azok közül való, akiknek beszélni kell, hogy az embet * »41 megértesse magát. Justh külön figyelmet fordít arra, hogy bemutassa a neki tetsző műalkotásokat. Nemcsak a kiállításokon vagy egy-egy műgyűjtő (legyen akát sznob, a divatot követő gazdag parvenü) gyűjteményében látott festményeket írja le részletesen, hanem megörökíti a műtetmekben érzett hangulatokat is. A hangulat egyébként is döntő fontosságú számára. Csak azt érzi közel magához, aki érzéseket, igaz érzéseket tud kifejezni és megragadni vagy benne életre kelteni művészetével: Antokolszkij e kiválasztottak egyike. „Minél sötétebb lesz, annál phantastikusabbá válik az óriási atelier. Az összegörnyedt beteg, bűnös, kétségbeesett Mephisto mereven mereszti reánk üres szemeit, míg a másik oldalról a magas méltóságteljes Christus hosszú lecsüggő fehér leplében, összekötött kezeivel mifelénk tart, reánk néz s mintha még összébb húzta volna szemöldökeit. Amott rettenetes Iván fenyeget - mindjárt felemelkedik székéről és nekünk rontva végig korbácsolja ezt a haszontalan, beteg, bűnös művész csőcseléket. [...] És amott a szegény Ophélia — mereven gondolat nélkül bámul reánk s elmondja, hogy még a virágok, a madárdal sem tehet semmit azért, aki szeretve nincs — és most az éj mind jobban leszáll, mintha mind e szobrok megmozdultak volna s mind elmondva az eszmét, amelyet kifejeznek, felénk közelednének, mind, mind. [... ] És most az utolsó szoborhoz mentünk, az ülő Christus szoborhoz, amely kitárja két karját és jóságosan nez le - mireánk. 39 A Justh-naplók 1977-es kiadásának címlapján szereplő fényképen egy Mefisztó-szobor és a vele szemben, hasonló pózban kuporgó Justh látható. A szobor Antokolszkij akotása. A kép annyira népszerű lett, hogy Wohl Janka Justhhoz címzett leveleit nem egyszer „Kedves Mefisztó!" megszólítással kezdi. 40 elefántcsont 41 Justh Zsigmond naplója.. .,36. old. 42 Justh Zsigmond naplója..., 105. old.