Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)

DEDE FRANCISKA: A szalonember: Justh Zsigmond

is jegyzi, hogy kezdenek túl szubjektívvé válni a feljegyzései. Nyilvánvaló, hogy erre a változásra a párizsitól oly sok ponton elté­rő itthoni életmódja az egyik magyarázat. Sokat utazik az országban. Többször tölt hosszabb időt vidéken, végiglátogatja fel­ső-magyarországi rokonait, sőt, Révay Si­mon barátjával pár napra Bécsbe is elutazik. Persze más-más naplóírói attitűd nyilvánul meg az egy helyben - vidéken - töltött hosszabb időről, illetve a sűrű programmal járó utazásokról szóló beszámolókban. Az egyik elmélkedésre, önelemzésre és a régi emlékek felidézésére hajlik, a másik a be­nyomások gyors rögzítésének enged. „Az egyetlen modern város a többi nagy falvak között" „Megérkezésem után nagy vita kerekedik, hogy miért szeretnek az idegenek annyira Parisba jönni, el kell véleményemet e tárgy­ról mondanom, mint az egyetlen jelenlevő idegen. Én azt hiszem azért, mert 1. itt av­val vagyok, kit magam választok magamnak társaságul, 2. mert itt végigroboghatok a boulevardokon az omnibusz tetején anél­5 Vannak, akik a Kiválás genezise című ciklus befejező, posztumusz kötetéként megjelenő, s talán leghíresebb Justh-regény, a Fuimus vázlatait vélik felfedezni a Hazai Napló lapjain, és némely vonatkozásban igazuk is van. Tagadhatatlan, hogy a napló több leíró részletét, sőt, szófordulatait, kifejezéseit is felhasználta utolsó regényében. 6 Justh Zsigmond 1889. május 19-én kelt levele Aggházy Károly zeneszerzőnek. Kozocsa, i.m., 497. old. 7 Justh Zsigmond naplója. Szerk. Halász Gábor, Bp., Athenaeum, 1941.32-33. old. A naplókból vett részleteket e kiadásból (a továbbiakban: Justh kül, hogy ez feltűnne valakinek s így van mindennel. 3. Mert végre Paris Paris, az egyetlen modern város a többi nagy falvak között." 7 Párizs ebben az időben lüktet: pezseg a szellemi és művészi élet. Ez a korszak a vi­lághírű Hyppolite Taine, Zola, Maupas­sant ideje, de él még Barbey d'Aurevilly, a híres író-dendi, és A rebours (A különc) cím­mel megírta már feltűnést keltő regényét Joris-Karl Huysmans. A regényben ez Ana­tole France, Jean Berge és Paul Bourget ideje, a költészetben a parnasszisták nép­szerűek, s köztük is elsősorban Sully Prud­homme, a festők között pedig a témáiban az élet fölé emelkedő Gustave Moreau, Puvis de Chavannes, Odile Redon. Bár a vi­déki élet nagy írója, Alphonse Daudet állí­tása szerint a fővárosban már nincsenek a korábbiakhoz hasonló - egy-egy Múzsa kö­rül kialakuló - irodalmi körök, Párizs ragyo­gó szalonjai e korban is az irodalmi élet fon­tos találkozóhelyei. 8 Justh számára a párizsi példa átültethe­tő a hazai talajba. Mind jobban meg akarja ismerni a Társaságot: rendszeresen láto­gatja barátait, ismerőseit, és állandóan bő­Zsigmondnaplója...)- némileg a mai helyesíráshoz alkalmazva - idézem. 8 Ezt az álláspontot képviseli Gálos Magda és (az ő kutatásaira alapozva) Hanus Erzsébet is Justh párizsi tartózkodását elemző tanulmányában. Mindketten hangsúlyozzák a Faubourg Saint Germain arisztokrata szalonjainak jelentőségét, ahová - hogy érdekesebbé és elevenebbé tegyék estélyeiket - a háziak gyakran meghívtak fiatal írókat és művészeket. Gálos Magda, i. m., Bp., 1933., Hanus Erzsébet: Le Paris des années 1880. Mallarmé, Justh et leurs contemporains, Revue des Études Françaises, Bp., 2000.101-108. old.

Next

/
Oldalképek
Tartalom