Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)
MERÉNYI HAJNALKA: A Pulszky-Szalon
ember vert részt a szombat esti összejöveteleken, sokan állandó vendégek, akik elhozhatták ismerőseiket akár a társadalom alacsonyabb rétegeiből is. A kortársak és a szalon későbbi méltatói is kiemelték, hogy - Széchenyi nyomdokain járva - Pulszky Ferenc ellene volt a kasztszellemnek: estélyein a társadalom minden rendjéből voltak vendégek, „egyszerű volt minden, csak a társaság magas színvonalú". 19 Az összegyűltek tehát többségükben írók, művészek, tudósok, akik - ahogy a Fővárosi Lapok írja - „teljes egyetértésben csoportosulnak egy közös zászló, a műveltségi eszmék zászlója körül." 20 Bár a politika sem volt kizárva a társalgásból, sőt, Marczali Henrik visszaemlékezése szerint az estéken „nagyban folyt a politizálás", 21 nem ez lehetett a meghatározó. Ami a vendégek korosztályát illeti, egy jelentős tészük az „öreg" Pulszky kortársa volt, mint Trefort Ágoston, Rómer Flóris, Ipolyi Arnold, Gyulai Pál vagy éppen Liszt Ferenc, más részük inkább a Pulszky fiúk egykori iskolatársai és munkatársai közül került ki, mint Szilágyi Dezső, Marczali Henrik, Fraknói Vilmos és mások. A hazai kiválóságok mellett az is emelte a Pulszkyszalon fényét, hogy - akárcsak a firenzei szombat estéken - itt is gyakran lehetet neves külföldi személyiségekkel találkozni. Marczali Henrik így emlékezett erre: „Mi volt akkor a Pulszky-ház! ... egyedülálló volt a maga nemében. Nem járt nálunk 19 Marczali, 107. old. Lásd még Ferenczi, 94. old., Concha, 56. old. 20 Fővárosi Lapok, 1874. március 25., 301. old. 21 Marczali, 106. old. 22 Marczali, 106-107. old. 23 Például Than Mór, a festő. Szabadkőműves voltára szellemileg kiváló idegen, ki ott emiékezetes órákat ne töltött volna. A „szellemi kiválóságok" között voltak Pulszkynak európai tudós ismerősei, barátai, és újak is, mint Mommsen, a történész, akit a Nemzeti Múzeum vonzott Budapestre, így került a szalonba. A nevezetes vendégek közül ismerjük még Alfred Virchow, Giosue Carducci, Francois Goppée, Ferdinand Lesseps és Alfred Eduard Brehm nevét. Az utóbbi két tudósról ismert az is, hogy szabadkőművesek voltak, így nem kizárt, hogy ennek révén - vagy ennek révén is - ismerték Pulszkyt, aki nagybátyja, Fejérváry Gábor társaságában már fiatal korában megfordult szabadkőműves körökben, 1859-60-ban pedig maga is belépett Torinóban a Dante Alighieri páholyba, amelybe akkor vették fel Klapka Györgyöt is. A szalon magyar vendégei között is találunk szabadkőműveseket, őket valószínűleg páholytagságuk vitte Pulszkynak, a legjelentősebb magyar páholy 24 nagymesterének a szalonjába. Bár a Pulszky-szalonból nem voltak kitiltva a nők, mint a szabadkőműves páholyokból, mégis inkább kivételszámba ment a női jelenlét, nem volt általános. Ez a jellegzetesség a szalon sajátos arculatából adódhatott: jogászok, festők, írók, tudósok, közgyűjteményi dolgozók jártak ide, nők közöttük nem voltak. Ismert ugyan egy beszámoló az egyik estélyről a hetvenes évek közepéből, amikor betoppant két hölgyvendég is, Sennyei bárónő és Gyürky Sarollásd Kiszely, 171-172. old. 24 Pulszky 1870 és 1886 között a Magyarországi Jánosrendűek Nagypáholy nagymestere volt, majd az ebből alakult Magyarországi Szimbolikus Nagypáholy vezetője. Vö. Berényi, 131. old.
