Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)

CIEGER ANDRÁS: Társasági élet „hivatalból"

nem tart udvart Magyarországban; melynek heves szenvedélyei vannak; melynek harcias zene és szédítő tánc kell. Bizonyos nemzetek, úgy miként bizonyos egyének nem tudnak prózaiak lenni" - érvelt az írónő.

18 Éppen azért volt alkalmasabb e funkció betöltésére korábban Andrássy Gyula, mert ő felismerte a szerepéből adódó kötelezettségeket, és főúri viselkedésével, életmódjával jobban megfelelt a magyarság habitusának: „O legalább külsőleg magyar és a kápráztató magyar haza képviseletére alkalmasabb, mint egy férfiú, aki német iskolamesternek néz ki."

19 E markáns álláspontot a fővárosi társaséletről írott munka névtelen magyar szerzője vitatta: „Sokan föltűnőnek találják, hogy nem ad mint miniszterelnök sem estélyeket, sem gyakrabban nagyobbmérvű ebédeket. Ámde, aki közelebbről ismeri egyfelől végtelen sokoldalú napi teendőit, másfelől puritán hajlamait, az egyáltalán nem fog afölött csodálkozni, hogy azon néhány órát, melyet neki a hivatalos teendők még szabadon hagynak, inkább szenteli bensőségteljesen szeretett családi körének, mint ünnepélyes mulatozások rendezésének."

20 Ennek ellenére megfigyelhető, hogy a hazai politikusok az évtizedek folyamán egyre nagyobb mértékben engedelmeskedtek e társadalmi elvárásnak, sőt tudatosan éltek a reprezentációs alkalmakkal. A Tiszát követő miniszterelnökről, Szapáry Gyuláról a Vasárnapi Újság például ekképp rajzolt kedvező képet: „Kötelességnek tartotta a reprezentálást, és mint valódi nagyút rendkívüli 18 Adam Edmondné (Lamber Juliette): A magyarok hazája. Bp., Révai Testvérek kiadása,1885.107. és 122. old. 19 Uo. 112. old. fénnyel és bőkezűséggel teljesítette e föladatot. A főrangú világ soha sem volt oly otthonos a miniszterelnöki palotában, mint Andrássy és Szapáry idejében. Díszebédek, estélyek egymást érték s itt létekor az udvar is többször emelte az ott tartott mulatságok előkelőségét. A főrangúakon kívül a politika és a közélet főbb emberei is meg voltak híva, de a hölgyközönség néhány kivétellel csak a mágnáskörből telt ki. Szapáry évenként egyszer-kétszer minisztériumának előadói számára is fényes ebédet •Ol szokott adni." A sajtótudósítások szetint a meghívottak köre az ilyen típusú rendezvényeken szélesnek mondható. A rendszerint 200 és 800 fő közé tehető vendégseregben kormányzati tisztségviselőkön és pártembereken kívül az egyházak, a diplomáciai kar, de a művészvilág képviselőit (újságírókat is) megtalálhatjuk, valamint a születési és pénzarisztokrácia is rendszerint nagy számban jelent meg ilyenkor. A színhely általában itt is a Sándor-palota, de magánpalota, sőt kisebb rendezvények esetén az 1895-ben átadott Park-klub (a Stefánia ütőn) is lehetett, melyet a Dániel Ernő kereskedelmi miniszter estebédjéről 1896-ban beszámoló újságíró úgy jellemzett, mint amely „az úri társasélet nyári összejöveteleinek tündérkastélya, egy előkelő ízlés és találékony elme alkotása".

22 Ugyancsak itt adott fogadást például Széli Kálmán miniszterelnök 1902-ben, abból az alkalomból, hogy megkapta az uralkodótól a Szent István rend nagykeresztjét.

23 20 Lásó: A budapesti társaság. Bp., Pallas, 1885. 73. old. 21 Vasárnapi Újság, 1899. április 9.15. sz. 237-238. old. A miniszterelnöki palota