Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)
CIEGER ANDRÁS: Társasági élet „hivatalból"
kis sovinizmus is szerepet játszott. A magyarokat bizonyára az a szándék is vezérelte, hogy megmutassák osztrák szövetségesüknek, hogy Budapest magában hordoz minden kelléket, ami őt egy nagyvárossá teszi." - idézte fel élményeit egy osztrák szemtanú. 7 Mindez petsze csak időlegesen sikerülhetett: a delegációk, valamint a közös miniszterek és hivatalnokaik mindössze néhány hétre költöztek le Bécsből a magyar fővárosba. 8 A társas érintkezés protokolláris külsőségeinek meghonosításakor a magyar politikusok minden bizonnyal támaszkodtak Bécsben szerzett élményeikre is. A kiegyezés körüli években született politikusi feljegyzésekben ugyanis tendre hosszabb-rövidebb beszámolókat olvashatunk az osztrák fél által rendezett egymást követő fényes lakomákról és az ott megfigyelt szabályoktól: „Ez az időszak, mint a legemlékezetesebbek és legétdekesebbek egyike, mindig kellemes emlékem marad, mivel közvetlen érintkezésbe kerültem az első osztrák állam- és kormányzati férfiakkal, akiknek vizitkártyáit meg is őriztem. Egymás között testvériesen éltünk, kifelé pedig fényesen és ünnepélyesen. A kölcsönös látogatások után ünnepi estebédek következtek, éspedig szám szerint öt, és még több is következett volna, ha nem laktunk 7 [Pollak, Heinrich] Dreissig Jahre aus dem Leben eines Journalisten. Erinnerungen und Aufzeichnungen. 2. Band (1868-1873) Wien, 1895. 97. A városépítészet és a hatalmi reprezentáció kapcsolatáról lásd például: Heiszler Vilmos: Birodalmi és nemzeti szimbólumok Bécsben és Budapesten (1867-1918). Budapesti Negyed, 1995. Ősz (9. sz.), 173-192. old.; Fabó Beáta: Építkezés a reprezentáció szolgálatában: középületek és terek. In: A? egyesített főváros. Szerk. Gyáni volna valamennyien túlságosan is jól, és nem kértünk volna kíméletet. [...] Mialatt pedig ily módon testileg elláttak és elkényeztettek bennünket, s minden ilyen három-négy órán át tartó estebéd után kikocsiztunk a zöldbe Bécs környékére, hogy kiszellőztessük magunkat, a tárgyalás szellemi munkája, ha lassan is, de mégis haladt előre" - emlékezett vissza 1867 augusztusára Fest Imre. Csengery Antal leveleiből pedig azt is megtudhatjuk, hogy kezdetben milyen gondot okozott a magyaroknak a megfelelő megszólítási formák megtalálása és a hűvösebb hangnem megszokása. 10 A delegációs tárgyalások (nem is beszélve az informális együttlétektől) a nagyközönség szeme elől rejtve maradtak, a sajtó is csak igen szűkszavúan tudósított róluk. A zártkörű összejövetelek az oldottabb légkör megteremtését szolgálták, ám kötetlennek ezen együttléteket kotántsem nevezhetjük. A kölcsönös udvatiassági formák, a pohárköszöntők sora, a kötelező társalgás, az ültetési rend mind-mind szabályok közé szorították a társas érintkezést. „A vacsorálás nagy szerepe a pártéletben" Az úgynevezett pártvacsora ismérvei határozhatók meg talán a legkevésbé: a résztveGábor, Bp., Városháza, 1998.164-212. old. 8 Somogyi Éva: A delegáció. Századok 1994. 3-4. sz. 465-516. old. (különösen: 482-485. old.) g Fest Imre: Emlékirataim. Bp,, Universitas Kiadó, 1999.115-116. old. 1 o Csengery Antal hátrahagyott iratai és feljegyzései. Közzéteszi: Csengery Lóránt. (Magyarország újabbkori történetének forrásai. Hivatalos iratok és levelek.) Bp„ 1928.102-108. old.
