Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)
SAMU NAGY DÁNIEL: Csengery Antal társaságai
Műveltséget és szorgalmát nem vitatták, s elismerték következetességét és józanságát, fegyelmezettségét is. Amit maga kitartó viselkedésnek tartott, azt többen makacsságnak bélyegezték, s úgy vélték, mások álláspontjával kapcsolatban gyakran türelmetlen. Megnyilvánulásai rendszeresen tudálékos, öntelt viselkedésre vallottak, mások kritikáját azonban rendkívül nehezen viselte, s könnyen megsértődött. Puritán, szolid, ugyanakkor megközelíthetetlen ember benyomását keltette, ezért az emberek többsége nem kedvelte, inkább tisztelte, s közben tattózkodott tőle. Nem volt népszerű, s noha becsületességét és sokoldalúságát elismerték, egyszersmind középszerűnek látták. A külvilág számáfa azonban nem „önmagát adta", hanem azt az egyéniséget, amelyet láttatni akart. A magánéletben - családi vagy baráti körben - teljesen átalakult, s barátságos, kedves ember volt. Míg a nagy hallgatóság feszélyezte, s előttük nem szeretett és tudott beszélni, kisebb tátsaságban, bizottságokban, zárt tárgyalásokon nem okozott számára gondot, hogy megszólaljon, szabatosan fogalmazzon, s említettem, hogy barátainak felolvasni is szeretett. Szót értett mindenkivel, mesterien tudta meggyőzni a más nézeteket vallókat, ugyanakkor nagyon kevés embert engedett közel magához. A közéletben elérhetetlen tekintély, otthon pedig kedves férj, apa és nagypapa lehetett, aki térdére ültette az * * 81 unokáit, s játszott is velük. Ebben a tanulmányban azt kívántam bemutatni, hogy Csengery pályája - ha úgy tetszik: karrierje - áttekinthető társas kapcsolatai számbavételével, az egyes tátsaságokban elfoglalt szerepek vizsgálata révén is. Rendkívüli érzékkel talált rá a centralistákra 21 évesen, nagyon sokat tanult tőlük, s ami még fontosabb, olyan ismeretségekre tett szert általuk, amelyek segítették gyors érvényesülésében. Hamar kezdett irányító szerepet játszani, vezéregyéniséggé válni: ezt már diákként is kipróbálhatta Debrecenben, de gyakorol hattá Petőfivel és társaságával szemben is, hogy azután majd megfelelően kiválasztott barátai segítségével az 1850-es évek második felétől mind több intézmény irányításában jusson hangadó szerephez. Az 1860-as években már akkora tekintély, hogy mások számára lesz az érvényesülés és a karrier biztos záloga bejutni a társaságába. 79 Mikszáth Kálmán Összes Művei, 54. Cikkekés karcolatok, III. S. a. r.: Bisztray Gyula. Bp., 1968. 94. old. so Országgyűlési arcképcsarnok, 6.; Győri Közlöny, 1869. január 31.; Pulszky Ferenc: Csengery Antal. Harmónia, 1884. 4. sz.; Arany László, i.m., 32. old.; Kákái Aranyos [Kecskeméthy Aurél]: Nagy férfiaink. Legújabb tény- és árnyképek. Bp., 1874.121. old.; Széli Kálmánné Vörösmarty Ilona: Emiékeim Deák Ferenc politikai és magánéletéből. Bp., 1926. 41. old.; Asbóth János, i.m., 189. old.; Deák Farkas, i.m., 721.; Fővárosi Lapok, 1880. július 14.; Somogyi Sándor, i.m., 441.old. ; U.ő: Az „irodalmi Deák-párt" kérdéséhez. Irodalomtörténeti Közlemények, 1962.177.; Németh G. Béla, Mű és személyiség, 72. old. sí Deák Farkas, Lm., 725. old.; Győri Közlöny, 1869. január 31.; Vasárnapi Újság, 1873. 49. sz.; Kónyi Manó, i.m., IV. 184. old.; Családi Kör, 1869. 31. sz.; Hunyad, 1880. 31-33. sz.; Arany László, i.m., 468. old.; Németh G. Béla: A Pesti Napló kezdeti szakasza. Irodalomtörténeti Közlemények, 1960.175. old.