Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)
FÁBRI ANNA: „Eszmesúrlódások"
akik nem tűnnek ki művészi vagy tudományos teljesítményeikkel az átlagból. Azzal azonban, hogy nemzetközi példákra és gyakorlatra hivatkozva a magyar társas érintkezést „eurokonformmá" akarta tenni, nem hozott újat. Az illemirodalom sokszáz éves történetét ugyanis kezdettől fogva efféle (többé-kevésbé tudatos) egységesítő törekvés hatotta át Magyarországon, már csak azért is, mert mint szerte Európában (és nagyjában-egészében a transzatlanti világban), a viselkedési útmutatók és tanácsadók túlnyomó többsége voltaképpen itt is fordítás vagy egyszerű kompiláció volt. Ahogy a külföldi, úgy a magyarországi illemirodalom eredeti alkotásai sem voltak mentesek a műfaj klasszikusainak és nagy népszerűségre jutott kortárs művelőinek hatásától. Még akkor sem, ha forrásaikat nem tüntették fel, a kiterjedt, gazdag európai illemirodalomra éppúgy támaszkodtak, mint ihletőire, a bölcseleti, teológiai és nevelési irodalomra. így azután nem teljesen meglepő, hogy a magukat önálló (bár idegen kútfők alapján készült) munkáknak feltüntető illemkönyvek olykor kevesebb eredetiségről tanúskodtak, mint azok, amelyek bevallottan fordításként vagy adaptációként kerültek a közönség elé. Különös és hatásos példa az efféle áleredetiségre az 1884-ben megjelent Az illem könyve , amelynek „szerzője", a köztiszteletben álló leányiskolái igazgatónő, 49 Teljes címe: Az illem könyve. A múvelt ízlés és tapintatos modor az élet különböző viszonyaiban. A családi és társadalmi életben követendő illemszabályok kézikönyve. Bp., Révai Testvérek, 1884. 690. old. 50 Ezt az egyébként Kalocsáénál kevésbé szöveghű fordítást K. Beniczky Irma adta közre: Illemtan. A társadalmi illemszabályok kézikönyve. B p., Kalocsa Róza csaknem szószerinti fordításban mint sajátját közölte Franz Ebhardt Der gute Ton in allen Lebenslagen című viselkedési útmutatóját. A közvélemény, amely pedig tájékozott lehetett volna a voltaképpeni plágiumról (hiszen a mű első fordítását, a szerző nevének feltűntetésével, már négy évvel korábban kézhez kapta 50 ), autentikus munkának tartottad illem könyvé-t. (Évtizedek múltán is így kerül elő korfestő szépirodalmi művekben, ahol - a valóságnak megfelelően - olyan viselkedési normakönyvként emlegették, amely eligazodást nyújt a középosztálybeli magán- és társasélet minden helyzetében, s amelyet tankönyvként kell forgatniuk a felsőbb leányiskolák növendékeinek.) Kalocsa szerzőségét a magyar költészet nagyjaira való hivatkozások mellett olyan szövegrészek hitelesítették, amelyek a magyar nemzeti jelleg társaséleti megnyilvánulásairól értekeztek, és e jelleg megőrzésére és felfrissítésére 01 szólítottak fel, így a gyanútlan közönség igazán nem sejthette, hogy ezek is Ebhardt könyvéből valók, csak éppen a „német" szó „magyarra" van kicserélve bennük. Mielőtt azonban az erőteljes német hatás mentalitásbefolyásoló erejét mérlegelnénk, le kell szögeznünk, hogy a Der gute Ton sem tősgyökeresen német munka. Kalocsa könyve, amely F. Ebhardt művének 4. kiadása (Berlin, 1880) alapján készült, természetesen nem közölte az eredeti címlapon álló soAthenaeum, 1880. sí Általában is elmondható egyébként, hogy a viselkedési minta- és tanácsadó irodalmat a folyamatos frissítés tartja életben. Az állandó változtatások egyszerre segítenek fenntartani a viselkedés szabályozottságának folytonosságát és a szabályok alkalmazhatóságát.
