Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)

SAMU NAGY DÁNIEL: Csengery Antal társaságai

Albertet, néha Jókai Mórt és másokat is akiknek a gondolkodásában a radikalizmus jelentette a közös nevezőt.

13 Miközben maga főzte és töltögette a teát, szivaroztak, s főleg szépitodalomról és színházról vitatkoztak. A házigazda a politikán kívül ezekben a kérdésekben is otthon volt. Szeretett szervezni, irányítani is: noha sem szépíró, sem költő nem volt, s nem is vágyott ilyen tevékenységre, felhívta az ifjú művészek figyelmét, hogy miről írjanak verset, prózát. Jókai később elismerte, hogy nem egyszer nyert Csengerytől ötleteket. Természetesen politikáról is szó esett: magasröptű elmélkedések, eszmék és gondolatok ütköztetése, vita folyt, s eltattott gyakran éjfélig-éjjel egy óráig. Ebben a társaságban már irányító szerepre törekedett: megpróbált olyan hatást gyakorolni Petőfiékre, amelyhez hasonlót maga élt át, amikor pár évvel korábban Szalay és Eötvös megismertették a centralista gondolatmenettel. Az ifjak tisztelték, mert velük ellentétben már kialakult, egységes gondolkodásmódja volt, olvasottabbnak, szélesebb látókörűnek mutatkozott náluk, ráadásul a Pesti Hírlap élén állt. Bár jobb anyagi helyzetben volt a fiatal radikálisoknál, nem a pénzét, hanem az olvasottságát tisztelték. De tiszteletet parancsolt tartózkodó, néha rideg, 13 Ők is polgári átalakulást óhajtottak, mint a reformer ellenzék egésze, de nem fokozatosan, országgyűlési tárgyalások útján, hanem azonnal és forradalom révén. Czakó Zsigmond (1820-1847): színész és drámaíró. 1842-ben Pestre megy, és itt alkalmazták a Nemzeti Színház énekkaránál, majd színművei hírnevet kölcsönöztek számára. Pálffy Albert (1820-1897): ügyvéd, regényíró és lapszerkesztő, a Kisfaludy Társaság és az Akadémia tagja. A nagyváradi jogakadémia elvégzése után kizárólag az irodalommal foglalkozott. A Pesti Hírlap kioktató modora is. Mindent egybevetve: Csengerynél vendégeskedni nem szórakozás, inkább szellemi kaland volt.

14 Aztán történt egy tragédia: 1847. december 14-én Czakó, a társaság gyenge idegzetű tagja Csengery lakásán, a szeme láttáta lőtte főbe magát. A tragikus eseményről az újság, s későbbi elbeszélések is beszámoltak: Czakó állítólag azért kereste fel Csengeryt, hogy kiöntse neki a szívét, ám ezt ő vélhetően nem vette észre - vagy nem fordított kellő figyelmet a feldúlt lelkiállapotú fiatalemberre -, ezért Czakó elkeseredésében levette a falról Csengery céllövő pisztolyainak egyikét, s maga ellen fordította. Jókai úgy idézte fel az eseményeket, hogy Csengery egyik kollégájával tárgyalt, aki figyelmeztette Czakót, hogy a falról leemelt pisztoly csőre van töltve. 0 azonban hencegett, hogy „ezzel a pisztollyal húsz lépésnyiről ellő egy húszast". Nem figyeltek rá, amíg a gyutacscsattanást meg nem hallották - a durranást ugyanis Czakó feje fogta fel. Csengeryt megviselte az eset, jóllehet örült annak, hogy nem volt egyedül a tragédia bekövetkeztekor, hiszen akár gyilkossággal is vádolhatták volna. Bár senki sem vádolta meg, de a késő esti teázások befejeződtek nála. Az ifjak neheztelése valójában nem Czakó haláláújdonságokkal foglalkozó rovatát készítette. 1848-ban megindította a Márczius Tizenötödike című politikai napi lapot. A szabadságharc bukása után 1853-ban ment újra Pestre, ahol letartóztatták, majd internálták. Miután újra visszatért Pestre, újságíró lett. i4 Arany László, i.m., 467. old.; Pais Dezső: Kemény Zsigmond és az irodalmi élet, MII. Irodalomtörténeti Közlemények, 1911.1. 51. old.; Jókai Mór: Életemből (Az én kortársaim). Bp., 1893. 72., 98-99. old.; Fábri Anna, i.m., 702-703. old.