Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)

FÁBRI ANNA: „Eszmesúrlódások"

irodalmi-művészeti szalonját tartotta fenn Nádor utcai otthonában. Felzárkóztató kézikönyvek A társas érintkezés kérdései korábban nemegyszer elsőrendű politikai kérdésként tűntek fel, s a küzirodalom (egyszersmind a politikai élet) kiválóságai foglalkoztak velük. Egyetértettek abban, hogy a társadalmi átalakulás (a rendi szerkezet felszámolásának) programjába bele kell hogy tartozzon a viselkedéskultúra „modernizációja" is. A 19. század első felének politikus-közírói a civilizált viselkedés ügyét olyan nagyfontosságú ügyek tárgyalása során vetették fel, mint a birtokrendszer és a gazdálkodás reformjai vagy a közgondolkodás előítéletessége, az elnyomatás korszakában pedig a társadalom egységének zálogát látták a rendi különbségeket felfüggesztő (netán megszüntető) viselkedési szabályokban és a rájuk épülő társas érintkezésben. A század utolsó negyedében azután a gazdasági-társadalmi átalakulásokkal együtt járó átrétegződés a társas viselkedés kérdését elsőrendű gyakorlati problémává tette: előkelő fővárosi könyvkiadók (mint az Athenaeum vagy a Révai testvérek kiadóvállalata) versengetek egymással a viselkedési és életvezetési tanácsadó könyvek megjelentetésében. 48 Mindennek okairól szólva a következőket említi: a Pesten letelepedett vidéki úriemberekből „kihalt minden salonlátogatási érzék": fesztelenebbül és kényelmesebben helyezkedhetnek el a társasélet köztes színterein (kávéházban, klubban és egyebütt); másfelől „sokat árt a salonnak a tömérdek párbaj (...) Nem csoda, ha azután még nagyobb, előre rendezett házi mulatságok alkalmával is külön terembe Az első igazán sikeres magyar viselkedési és életvezetési tanácsadókönyveket az a Wohl Janka írta, akit A budapesti társaság írója par excellence társaséleti szakértőként nevezett meg. A sok kiadást megért művek, elsősorban is Az illem. Útmutató a művelt társasélet ben (először: 1880), valamint Az otthon. Útmutató a ház célszerű és ízléses berendezéséhez (először: 1885) nagy fordulatot jelentettek a műfaj (a tanácsadó irodalom) magyarországi történetében. Szerzőjük ugyan - értelemszerűen — nem mondhatott le a normatív megfogalmazásról, előadásmódja azonban egészében véve mégis ahhoz a könnyed, csevegő tárcastílushoz igazodott, amelyet csaknem a virtuozitás szintjére emeltek a századvég magyar írópublicistái, s amely nem kényszerítette az olvasót az érzelmi vagy intellektuális alávetettség helyzetébe, hanem társnak tekintette: számított befogadói együttműködésére. Ezek a könyvek azt sugallták, hogy a viselkedési, életvezetési szabályok nem elnyomják az egyéniséget, hanem segítenek identitása megtalálásában, kialakításában, kifejezésében, vagy a régi megújított megtartásában, vagyis az emberen magán múlik, hova sorolja magát, milyen szabályokat követ. Ezzel pedig sokak, mindazok számára csillant fel a megoldás lehetősége, akik a polgári átalakulás, vagyis a társadalmi átrétegeződés hosszabb ideje tartó, de még kovonulnak a férfiak és külön terembe a nők. Ma már nem biztos a Budapesten uralkodó párbajmánia miatt senki, hogy a társas érintkezés salonias gyönyöreiben, az eszmecsere a nővilággal nem fog-e a következő percben már oly katasztrophát zúdítani a feje fölé, amelynek következéseit megérezhetik késő utódai." Lm., 550. old.