Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)

KISS CSILLA: Hollósy Kornélia szalonja

kor nem lépett fel a színházban, mindig nagy társaság gyűlt össze a Zrínyi-ház második emeletén. A fellépések napjain pedig gyakorta megesett, hogy a színházi kollégák még az előadás után felmentek Kornéliával együtt a lakásba, ahol ő- fáradtságot nem ismerve - salátát készített az éhes művészeknek. „Általában soha senki nem vehette észre, hogy - ha későn is - alkalmatlan időben van ott. Nem feszélyezte a vendégeket a pazarlás látványa sem. Háziúr és asszony szívesen adták, ami tőlük telt, de semmi fölösleges fényt nem űztek."

14 A visszaemlékezők általában két kedves epizódot emelnek ki a szalon történetéből, az emlékalbumon kívül. Ezek egyike a korabeli sajtóban is szerepel, a másik azonban nem - talán mert politikai jellegű. Az előbbi a háziasszony ama kívánságának teljesítése volt, hogy szeretne cigányzenét hallgatni. „Nagyon szeretem a szép zenét mondta Sárosy Gyulának- s midőn az Ilkában Sárköziek rágyújtanak a bokázó nótára I... ] mindig irigylem magukat, hogy annyit mulathatnak jó cigányzene mellett." 3 Sárosy Gyula összefogott hát Tomori Anasztázzal, és összeszedték Pest leghíresebb cigánybandáit, Patikárus Ferkó, Sárközi Józsi és Kecskeméti Józsi zenekarait, sőt Debrecenből felhozatták Boka Károlyt és bandáját, hogy Hollósy Kornéliának és a szalon tagjainak legyen kikkel mulatniuk. „Emlékezetessé vált sokunknak az az este, 1857. február 11-ike, a vén Luby-ház földszintjén [Sárosy Gyula lakásában], midőn három népzenekar kelt valóságos hangversenyre 14 Vadnay: Egy művésznőnk szalonja, i.m., 157. old. 15 Vadnay: Emlékezés Sárosy Gyulára, i.m., 28. old. 16 Vadnay: Emlékezés Sárosy Gyulára, i.m., 28-29. old. Hollósy Kornélia előtt. Mindegyik azon volt, hogy túltegyen a másikon. Nagy estélyt csaptunk, s a lakomaasztal közepét a Vörösmarty mellszobrával ékítettük, a Vén cigány költőjével, aki keserű kedvvel énekelte hattyúdalában: »Húzd, ki tudja meddig húzhatod!« [...] Ritkán volt szünet. Mikor Jókai észrevette, hogy valaki az asztal végén toasthoz kezd fészkelődni, megelőzte a veszedelmet felszólalván: Azt megmondom, hogy ezúttal toast ne legyen!"

16 A politikai színezetű eset az 1860-as évek elején zajlott.

1 Benedek táborszernagy kormányzása idején gyakoriak voltak a tüntetések, zavargások. Egy ilyen alkalommal a tüntető ifjúság a Nemzeti Múzeumnál a Szózat-oi énekelte, Deákot éltette, Schmerlinget pedig szidalmazta. A tüntetés feloszlatására érkező katonákat kövekkel dobálták meg, utána az üldözők elől megpróbáltak elmenekülni a környék kávéházaiba, kapualjaiba. Hollósy Kornélia és néhány vendége a Zrínyi-ház erkélyéről nézte az eseményeket. Ekkor az egyik cseléd jelentette a háziasszonynak, hogy három menekülő fiatalember van az előszobában. „Rögtön be kell bocsátani és elbújtatni őket, ahová lehet" - hangzott az utasítás, ő pedig előbb megszidta, azután megdicsérte az ifjakat, és másnap reggelig magánál tartotta őket. A változatos szalonélet egészen 1862 nyaráig folyt, ekkor azonban Hollósy Kornélia búcsúra szánta el magát a színpadtól. Ügy gondolta, sikerei csúcsán, dicsőségesen fejezi be pályafutását. A „búcsú" nem íz Valószínűleg az 1864-es Almásy—Nedeczky-féle „forradalomról" lehet szó. (Vö.: Bókay Árpád, i.m., 11. old. )