Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)
KISS CSILLA: Hollósy Kornélia szalonja
rel rendelkezett, amelynek tagjait szívesen látták vendégül lakásukban. Mivel mindketten nagybirtokos nemesi családból származtak, jó kapcsolataik voltak az előkelő társasággal. A család néhány tagjának 48-as „múltja" politikai barátságokat szőtt köréjük, Kornélia nagybátyja, Csausz Alánon révén pedig az értelmiségi elit tagjai is gyakran látogattak el hozzájuk. És ott voltak még a feleség kollégái és rajongói is. Ali volt hát e szalon titka, hogy ennyi különböző társadalmi eredetű és foglalkozású embert vonzott? „E művésznővel és e nővel mindenki, akár fényes név, akár kitűnő elme, akár társadalmi állás tünteté ki, óhajtott megismerkedni - írta később Vadnay Károly. - Sokszor ajtaja nyitját gazdag főúr adta át szegény írónak, előkelő asszony derék polgári nőnek, politikai nevezetesség egy névtelen tisztelőnek. Mindenkit egyaránt a hódolat vitte oda, s a rokonszenv tartotta ott. Bármily távol állottak is egymástól a külvilágban, a művésznő szalonjában egy láthatatlan szál összekapcsolta őket. A nagyúr és mágnás hölgy nem találhatta rangján alóli lépésnek, ha meglátogatja c nőt, kit előkelő és nemes ízlés díszített, párosulva az asszonyi jóság egyszerűségével; a szegény vendéget pedig nem riasztá vissza sohasem fönnhéjázás, sem hidegség, sem szeszély. Jogcímet nyethetett e szalonban mindenki, ha művelt volt és nemesen élt. A háziasszony szívesen látott mindenkit, aki méltó volt rá. A család „intimusai" mindig azt az ugyanegyet találták ott, amit nem lehet megunni, mert csak ritka helyen lehet föltalálni. A tiszte8 Vadnay Károly: Egy művésznőnk szalonja, Lm, 139-140. old.). 9 Déryné töltött káposztájáról, illetve Jászai Mari let, a hódolat komolysága párosult e légkörben a derült, fesztelen vidámság sugaraival. Magyar szívesség és úrias műveltség nyomtak vonzó bélyeget e szalonra, mely nem vált sem egyoldalúvá, sem exclusívvé, sem feszessé. Nem égette a tömjént senki sem tüntetően; a könnyű társalgásnak nemcsak szárnya, hanem tartalma is volt; ha komoly dologról volt szó, az sohasem tette nehézkessé a beszédet, s ha szőnyegre kerültek a nap hitei, pletykái, azok sohasem váltak közönséges mende-mondázássá. A háziasszony vidám kedélye fűszert adott minden tárgyhoz, s a vendégek mély rokonszenve mindig megszabta az ízlés korlátait." 8 Hozzá kell tenni, hogy Hollósy Kornélia azért is tudta működtetni ezt a különleges szalont, mert mind társadalmi presztízse, mind az anyagi háttere megvolt hozzá. A színésznők általában sem ekkor, sem a későbbi években nem tartottak fenn klasszikus értelemben vett szalonokat. Elsősorban a vagyoni háttér hiányzott hozzá, de a kellő társadalmi megbecsülést is hosszú évtizedek alatt lehetett csak kivívni. Amikor a századfordulón Blaha Lujza vagy Pálmay Ilka „szalont" működtet, az elsősorban a társadalmi ranglétrán való felemelkedés jele, illetve a férjek - báró Splényi és gróf Kinsky - rangjával együtt járó kötelezettség. Természetesen a vendéglátásban jeleskedtek színésznők is; Déryné, Laborfalvi Róza vagy Jászai Mari főztjét egyaránt dicsérte a hálás vendégsereg' 1 , de szalont egyikük sem tudott vagy akart - fenntartani. A Hollósy-szalont látogatók egy részének nevét Vadnay is említi, de komoly seecetes uborkájáról többen megemlékeztek. Vízváry Mariska szakácskönyvét még ma is használják a háziasszonyok.
